Page 198 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
Tyrion felszegte a fejét.
- Nos, az udvarnál már mindenkinek eldicsekedett azzal, hogyan vette el az ártatlanságodat,
úrnőm.
- Ez hazugság! - kiáltotta Catelyn Stark.
- Óh, gonosz kis ördögfióka! - döbbent meg Marillion.
Kurleket kihúzta kegyetlen, fekete vaspengéjű tőrét.
- Egyetlen szavadba kerül, úrnőm, és a lábaid elé hajítom a hazug nyelvét! - Apró disznósze-
mei csillogtak a reménytől, hogy megteheti.
Catelyn Stark olyan fagyos tekintettel meredt Tyrionra, amilyet a törpe még sohasem látott tő-
le.
- Petyr Baelish egykor szeretett engem. Csak egy kisfiú volt. A szenvedélye mindannyiunknak
tragédiát okozott, de valódi volt, tiszta és nem engedem, hogy kigúnyold! A kezemet akarta. Ez
az igazság. Te valóban gonosz ember vagy, Lannister.
- Te pedig valóban bolond, Lady Stark. Kisujj sohasem szeretett mást, csak saját magát és
hidd el nekem, nem a kezeidről dicsekedett, hanem az érett melleidről, az édes szádról és a tűzről
a lábaid között!
Kurleket megragadta a haját és keményen hátrarántotta a fejét, felfedve a csupasz nyakát.
Tyrion érezte a hideg fém érintését az álla alatt.
- Vérét vegyem, úrnőm?
- Ölj meg és meghal velem az igazság is! - nyögte Tyrion.
- Hadd beszéljen! - mondta Catelyn Kurleketnek.
A férfi vonakodva engedte el Tyrion haját. A törpe mélyet lélegzett.
- Mit mondott Kisujj, hogyan jutottam a tőréhez? Erre felelj nekem!
- Fogadáson nyerted el tőle a Joffrey herceg névnapján rendezett lovagi tornán.
- Amikor a Viráglovag kiütötte a nyeregből a bátyámat, Jaime-et, ez volt a történet, ugye?
- Igen - ismerte el az asszony. Homloka ráncba futott.
- Lovasok!
A kiáltás a felettük húzódó széljárta gerincről érkezett. Ser Rodrik felküldte Lharyst a sziklák
közé, hogy tartsa szemmel az utat, míg ők pihennek.
Egy hosszú percig senki sem mozdult. Catelyn Stark kapott észbe elsőként.
- Ser Rodrik, Ser Willis, lóra! - kiáltotta. - A többi lovat vigyétek mögénk! Mohor, őrizd a
foglyokat!
- Fegyverezz fel bennünket! - Tyrion talpra ugrott és megragadta a karját. - Minden kardra
szükséged lesz!
Tyrion látta az asszonyon, tudja, hogy igaza van. A hegyi klánok nem törődtek a hatalmas há-
zak ellenségeskedéseivel, éppolyan szenvedéllyel kaszabolnának le Starkot és Lannistert, mint
ahogy egymást lekaszabolják. Lehet, hogy Catelynt megkímélnék, hiszen elég fiatal még, hogy
fiakat szüljön nekik. Ő mégis habozott.
- Hallom őket! - kiáltotta Ser Rodrik. Tyrion elfordította a fejét, hogy hallgatózzon és ő is
meghallotta a patadobogást. Tucatnyi ló vagy még több. Egyre közeledtek. Hirtelen mindenki
megmozdult, fegyverekért nyúltak, a lovaikhoz futottak.
Kavicsok gurultak le mellettük, ahogy Lharys rohant és bukdácsolt lefelé a gerincen. Levegő
után kapkodva ért földet pontosan Catelyn Stark előtt. Idomtalan ember volt. Kúp alakú acélsi-
sakja alól rozsdabarna hajcsomók meredeztek vad összevisszaságban.
- Húsz, talán huszonöt ember - hadarta lélekszakadva. - Ahogy láttam, Tejkígyók vagy Hold-
testvérek. Őrszemeik lehetnek odakint, úrnőm... elrejtőzve... tudják, hogy itt vagyunk!
Ser Rodrik Cassel máris lóháton ült, kardja a kezében. Mohor egy szikla mögött gubbasztott
és mindkét kezével vashegyű lándzsáját markolta. Fogai között tőrt szorított.
- Te, dalnok! - kiáltotta Ser Willis. - Segíts nekem ezzel a mellvérttel! - Marillion dermedten
ült. A hárfáját szorongatta, arca fehér volt, mint a hó, Tyrion embere, Morrec azonban gyorsan
talpra ugrott és odarohant a lovaghoz, hogy segítsen neki a páncéllal.

201