Page 200 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 200
TYRION
- Segítsen valaki! - hörögte a dalnok. - Az istenekre, vérzek!
- Azt hiszem, az csak a ló vére - mondta neki Tyrion. A bárd keze kinyúlt a döglött állat teste
alól és kaparászni kezdett a porban, mint egy ötlábú pók. Tyrion sarokkal rátaposott a görcsösen
kapaszkodó ujjakra és kellemes reccsenést érzett. - Csukd be a szemed és tegyél úgy, mintha ha-
lott lennél! - javasolta az énekesnek, majd megmarkolta a fejszét és megfordult.
Ezután a dolgok összemosódtak. A hajnalt kiáltások és sikolyok reszkettették, a levegő meg-
telt a vér szagával, s az egész világ zűrzavarba süllyedt. Nyílvesszők süvítettek el a füle mellett és
pattantak le a sziklákról. Látta, hogy Bronn gyalogszerrel, mindkét kezében egy-egy karddal
küzd. Tyrion a küzdelem szélén maradt, szikláról sziklára osont és ki-kirontott az árnyékból,
hogy lesújtson az elrohanó lovak lábára. Rábukkant egy sebesült rablóra, végzett vele és magá-
hoz vette a sisakját. Éppen, hogy csak ráment a fejére, de Tyrion örült, hogy legalább valamelyest
védi. Jycket hátulról vágták le, amint vele szemben álló ellenfele felé suhintott, s nem sokkal ez-
után Tyrion átesett Kurleket holttestén. A disznóarcot buzogány zúzta be, de Tyrion felismerte a
tőrt, amikor kihúzta a férfi halott ujjai közül. Éppen az övébe csúsztatta, amikor női sikolyt hal-
lott.
Catelyn Stark a hegy kőfalának szorult. Hárman vették körül, egyikük még mindig lóháton, a
másik kettő gyalogosan. Megnyomorított kezében esetlenül egy tőrt szorongatott, de a háta a
sziklának szorult, a banditák pedig körülvették a másik három oldalról. Hadd legyen az övék a
ringyó, gondolta Tyrion, és jó szórakozást hozzá, valahogy azonban mégis megindult. Az első
férfit a térde hajlatában kapta el, mielőtt egyáltalán észrevették volna, hogy ott van, s a súlyos
fejsze úgy hasította szét a csontot és a húst, mint a korhadt fát. Vérző fatuskók, futott át Tyrion
kiürült agyán, ahogy a második harcos rátámadt. Tyrion elsiklott a kardja alatt, meglendítette a
fejszét, az útonálló hátratántorodott... Catelyn Stark pedig mögötte termett és elvágta a torkát. A
lovasnak hirtelen eszébe jutott, hogy sürgős dolga van valahol máshol, és elvágtatott.
Tyrion körülnézett. Az összes ellenséget legyőzték vagy megfutamították. A küzdelem vala-
hogy véget ért, amikor nem figyelt oda. Mindenfelé haldokló lovak és sebesült emberek hevertek
kiáltozva vagy hörögve. Mélységes döbbenetére ő maga nem volt közöttük. Kinyitotta az ujjait, a
földre ejtette a fejszét. A keze ragacsos volt a vértől. Meg mert volna esküdni rá, hogy legalább
fél napon át harcoltak, de a nap alig mozdult el az égen.
- Az első csatád? - kérdezte később Bronn, miközben Jyck holtteste fölé hajolt és lehúzta a
csizmáit. Jó csizmák voltak, ahogy az Lord Tywin embereihez méltó: vastag bőr, olajozott és ru-
galmas, sokkal finomabb munka annál, amit Bronn viselt.
Tyrion bólintott.
- Az apám nagyon büszke lesz rám - mondta. A lábai annyira fájtak, hogy alig bírt állni. Kü-
lönös, de a csata alatt egyszer sem vette észre a fájdalmat.
- Most egy asszony kellene neked - mondta Bronn és fekete szemében huncut fény csillant. A
nyeregtáskájába csúsztatta a csizmákat. - Semmi sem esik olyan jól, mint egy asszony, miután az
ember verekedett, hidd el nekem!
Chiggen egy pillanatra abbahagyta a rablók hulláinak kifosztását, felröhögött és megnyalta a
szája szélét.
Tyrion oldalra pillantott, ahol Lady Stark éppen Ser Rodrik sebeit kötözte be.
- Én készen állok, ha ő is - mondta. A szabadlovasok hangos hahotázásban törtek ki. Tyrion
elvigyorodott. Kezdetnek nem rossz, gondolta.
Azután letérdelt a patak mellé és lemosta a vért az arcáról a jéghideg vízben. Miközben visz-
szabicegett a többiekhez, még egy pillantást vetett az elesettekre. A halott klántagok sovány, ron-
gyos emberek voltak, a lovaik girhesek, apró termetűek, minden bordájuk kilátszott. A fegyverek,
amiket Bronn és Chiggen meghagytak nekik, nem voltak valami fényűzőek: buzogányok, husán-
gok, egy kasza... Eszébe jutott a nagydarab fickó az árnyékbőr köpenyben, aki Ser Rodrikkal ha-
dakozott egy kétkezes pallossal, de amikor megtalálta a holttestét kiterülve a köves talajon, már
nem is tűnt olyan nagynak, a köpeny eltűnt, s Tyrion észrevette, hogy a penge sok helyen kicsor-
bult. Az olcsó acélt rozsdafoltok borították. Nem csoda, hogy az útonállók kilenc holttestet hagy-
203
