Page 199 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Tyrion nem engedte el Catelyn Stark karját.
- Nincs más választásod! - mondta neki. - Hárman megyünk veszendőbe és egy negyedik, aki
őriz bennünket. Négy ember az élet és a halál közti különbséget jelentheti idefent!
- Add a szavad, hogy a küzdelem végeztével ismét leteszitek a fegyvert!
- A szavam? - a lódobogás egyre hangosabb lett. Tyrion elvigyorodott. - Óh, az a tiéd lehet,
úrnőm... Lannister becsületszavamra.
Egy pillanatig azt hitte, az asszony leköpi, ehelyett azonban elkiáltotta magát:
- Felfegyverezni őket! - és azzal már el is tűnt. Ser Rodrik odahajította Jycknek a kardját és
hüvelyét, majd megpördült, hogy fogadja az ellenséget. Morrec egy íjat és egy tegezt kapott fel és
fél térdre ereszkedett az út mellett. Az íjjal jobban bánt, mint a karddal. Bronn Tyrionhoz rúgta-
tott és egy kétélű fejszét nyújtott feléje.
- Még sohasem harcoltam fejszével. - A fegyvert esetlennek és idegennek érezte a kezében.
Rövid nyele volt és súlyos feje, a tetején komisz vastüskével.
- Csinálj úgy, mintha tuskókat hasogatnál! - mondta Bronn és kihúzta a kardját a hátára szíja-
zott hüvelyből. Kiköpött és elvágtatott, hogy elfoglalja a helyét Chiggen és Ser Rodrik mellett.
Ser Willis is lóra pattant, hogy csatlakozzon hozzájuk. Közben a sisakjával babrált, amely egy
fémbödön volt, amire vékony nyílást vágtak a szemének és egy hosszú fekete toll díszítette.
- A fatuskók nem véreznek - jegyezte meg Tyrion senkinek sem címezve. Meztelennek érezte
magát páncél nélkül. Körülnézett egy szikla után és odaszaladt, ahol Marillion rejtőzött. - Húzódj
arrébb!
- Menj innen! - kiáltott rá a legény. - Énekes vagyok, nem akarok részt venni ebben a csatá-
ban!
- Csak nem szállt el hirtelen a kalandvágyad? - Tyrion addig rugdosta a fiút, míg az arrébb
nem hengeredett. Éppen jókor, mert ebben a pillanatban a lovasok rájuk törtek.
Nem voltak hírnökök, nem voltak lobogók, nem voltak kürtök, sem dobok, csak az íjak húrja
pendült, amikor Morrec és Lharys kirepítették a nyílvesszőiket, s a klán hirtelen elődübörgött a
hajnalból. Szikár, fekete emberek voltak bőrruhában, szedett-vedett páncélzatban. Arcukat rácsos
sisakok rejtették el, kesztyűs kezeik pedig a legkülönfélébb fegyvereket markolták: kardokat,
lándzsákat, élesített kaszákat, szögekkel kivert husángokat, tőröket és nehéz vasbuzogányokat. A
csapat élén nagydarab férfi lovagolt csíkos árnyékbőr köpenyben, kezében kétkezes pallossal.
- Deres! - kiáltotta Ser Rodrik és elébe vágott. Bronn és Chiggen vele vágtattak érthetetlen
csatakiáltásokat üvöltve. Ser Willis követte őket, feje felett szegecses hajnalcsillagot lengetve.
- Harrenhal! Harrenhal! - ordította. Tyrion hirtelen késztetést érzett, hogy felpattanjon, meg-
lóbálja a fejszéjét és felüvöltsön, hogy „Kaszter hegy!", de az ostobasága gyorsan elmúlt és még
jobban összehúzta magát.
Riadt lovak nyerítését és fémnek ütődő fém hangját hallotta. Chiggen kardja végigszántott egy
sodronyinges lovas arcán, Bronn pedig úgy söpört végig a banditák között, mint a forgószél,
jobbra-balra vágva le az ellenséget. Ser Rodrik nekirontott a nagydarab, árnyékbőrös embernek, a
lovaik körbe-körbe táncoltak, ahogy ütéseiket egymásra zúdították. Jyck felpattant egy lóra és fe-
detlen testtel vágtatott a harc közepébe. Tyrion látta, hogy egy nyílvessző mered ki az árnyékbő-
rös bandavezér nyakából. Amikor kinyitotta a száját, hogy felkiáltson, csak vér buggyant ki rajta.
Mire leesett a lóról, Ser Rodrik már mással küzdött.
Marillion hirtelen felsikoltott és védekezőn a feje fölé kapta a hárfáját, ahogy egy ló átugrott a
sziklájuk felett. Tyrion feltápászkodott, miközben a lovas megfordult, hogy szöges buzogányával
hadonászva rájuk vesse magát. Tyrion mindkét kezével meglendítette a fejszéjét. A fegyver éle
alulról felfelé találta el a rohamozó ló nyakát. A hús tompán puffant és Tyrion kezéből majdnem
kifordult a fejsze, ahogy az állat felnyerített és összerogyott. Sikerült kitépnie a fegyvert és eset-
lenül félreugrott. Marillion nem volt ilyen szerencsés. Ló és lovasa összegabalyodva zuhant az
énekesre. Tyrion visszabotorkált, s míg a rabló beszorult lábát próbálta kiszabadítani a ló alól, a
nyakába vágta a fejszét, pontosan a lapocka felett.
Miközben próbálta kirángatni a fegyvert, meghallotta Marillion nyögdécselését a testek alatt.

202