Page 201 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
tak hátra a csatatéren.
Nekik csak három halottjuk volt. Lord Bracken két fegyverese, Kurleket és Mohor, meg a sa-
ját embere, Jyck, aki olyan bátran vetette magát a küzdelembe páncél nélkül. Bolond mindhalá-
lig, gondolta Tyrion.
- Lady Stark, arra kérlek, induljunk tovább, amilyen gyorsan csak tudunk! - mondta Ser Willis
Wode. Szemei nyugtalanul pásztázták a hegygerincet sisakja hasítékán keresztül. -Egy időre visz-
szavertük őket, de nem mentek messzire.
- El kell temetnünk a halottainkat, Ser Willis - felelte az asszony. - Bátor férfiak voltak. Nem
hagyom itt őket a varjaknak és az árnyékmacskáknak.
- A talaj túl köves az ásáshoz - mondta Ser Willis.
- Akkor köveket gyűjtünk és halmot emelünk fölébük.
- Annyi követ gyűjtesz, amennyit csak akarsz - szólalt meg Bronn -, de nélkülem meg
Chiggen nélkül. Nekem jobb dolgom is van, mint hogy köveket rakosgassak halottakra... lélegez-
ni, például - végignézett a többi túlélőn. - Aki túl akarja élni a következő éjszakát, jöjjön velünk!
- Attól tartok, igaza van, úrnőm - jegyezte meg Ser Rodrik kimerülten. Az öreg lovag megse-
besült a csatában. Bal karján mély vágás éktelenkedett, egy elhajított dárda pedig súrolta a nya-
kát. Hangján most hallatszott valódi kora. - Ha itt maradunk, biztos, hogy megint ránk támadnak
és egy második rohamot lehet, hogy nem élünk túl.
Tyrion látta a haragot Catelyn arcán, de az asszonynak nem maradt más választása.
- Akkor az istenek bocsássanak meg nekünk. Azonnal indulunk!
Lovakból most nem volt hiány. Tyrion Jyck pöttyös heréitjére tette át a nyergét, mert az elég
erősnek látszott, hogy kibírjon még legalább három-négy napot. Éppen fel akart mászni, amikor
Lharys lépett oda hozzá.
- Most elveszem azt a tőrt, törpe.
- Hadd tartsa meg! - Catelyn Stark lenézett a nyeregből. - És adjátok vissza neki a fejszéjét is!
Szükségünk lehet rá, ha újra megtámadnak bennünket.
- Minden köszönetem a tiéd, hölgyem - mondta Tyrion és felszállt a lovára.
- Tartsd meg őket - válaszolt az asszony kurtán. - Most sem bízok benned jobban, mint eddig.
- Ellovagolt, mielőtt Tyrion megszólalhatott volna.
Tyrion megigazította lopott sisakját és elvette a fejszét Bronntól. Eszébe jutott, hogyan indult
el az úton. A kezei meg voltak kötözve, fejébe pedig csuklyát húztak. A mostani állapota határo-
zott előrelépésként értékelhető. Lady Stark megtarthatja magának a bizalmát. Míg nála a fejsze,
előrébb áll a játékban.
Ser Willis Wode vezette őket. Bronn volt a sereghajtó, Lady Stark pedig középen helyezkedett
el, ahol a körülményekhez képest a legnagyobb biztonságban volt. Ser Rodrik árnyékként lova-
golt mellette. Marillion mogorva pillantásokat vetett hátrafelé Tyrionra, miközben vonultak. Az
énekesnek eltörött több bordája, a hárfája és mind a négy ujja a játszó kezén, a nap azonban nem
veszett teljesen kárba a számára, mert valahol szert tett egy pompás árnyékbőr köpenyre, amely-
nek vastag fekete bundáját fehér csikok szabdalták. Hallgatagon gubbasztott a ruhadarabba bur-
kolva és kivételesen nem volt mondanivalója.
Még fél mérföldet sem tettek meg, amikor meghallották az árnyékmacskák morgását maguk
mögött, majd kis idő múltán az otthagyott hullákon marakodó vadállatok gonosz hörgése hallat-
szott. Marillion láthatóan elsápadt. Tyrion mellé léptetett.
- A „gyáva" - mondta neki -, jól rímel azzal, hogy „páva"!
Megsarkantyúzta a lovát, otthagyta az énekest és előrelovagolt Ser Rodrikhoz és Catelyn
Starkhoz.
Az asszony összeszorított ajkakkal nézett rá.
- Ott tartottam éppen, amikor olyan durván félbeszakítottak - kezdte Tyrion -, hogy van egy
komoly hiba Kisujj meséjében. Bármit gondolsz is rólam, Lady Stark, egyet biztosra vehetsz: so-
hasem fogadok a családom ellen.

204