Page 205 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Nem is kevesebbnek.
Lángok nyalogatták a hideg levegőt. A hosszú árnyékok már majdnem rávetültek a lányra. A
következő pillanatban a fáklyás férfi felért a látószögébe, társával az oldalán. Arya hátrébb osont a
kúttól, hasra vetette magát és a falhoz lapult. Amikor a két ember elérte a lépcső tetejét, visszafoj-
totta a lélegzetét.
- Mit tegyek? - kérdezte a fáklyás, egy bőrköpenyes, vastag ember. A lábai a nehéz csizmák el-
lenére is hangtalanul suhantak a padlón. Sisakja alatt kerek, sebhelyes arc és sötét borosta látszott,
mellén sodronying, övében pedig tőr és rövid kard. Arya számára valahogy furcsán ismerősnek
tűnt.
- Ha egy Segítő meghalhat, miért ne halhatna meg egy másik is? - felelte az akcentussal beszélő,
sárga, villás szakállú férfi. - Már eltáncoltad egyszer ezt a táncot, barátom - Arya biztos volt benne,
hogy még sohasem látta ezt az embert. Nagyon kövér volt, mégis könnyedén mozgott, testének sú-
lyát lábujjpárnáin hordozva, mint egy vízi táncos. Ujjain rubin- és zafír-foglalatú aranyló vörös és
halvány ezüst gyűrűk csillogtak a fáklya fényében. Hasított, sárga tigrisszemek. Minden ujján gyű-
rűt viselt, némelyiken kettő is volt.
- Az egyszer nem most van, ez a Segítő pedig nem a másik - mondta a sebhelyes férfi, miközben
kiléptek a folyosóra. Mozdulatlan, mint egy kő, suttogta magában Arya, csendes mintegy árny. A
két embert elvakította saját fáklyájuk fénye, így nem látták őt, amint néhány lábnyira tőlük a falhoz
simul.
- Talán így van - felelte a villásszakállú és megállt, hogy kifújja magát a hosszú lépcsőmászás
után. - Mégis időre van szükségünk. A hercegnő gyermeket vár. A khal a kisujját sem mozdítja,
míg a fia meg nem születik. Tudod, milyenek ezek a vademberek.
A fáklyás férfi megnyomott valamit. Arya mély dübörgést hallott. A tűz fényében vöröslő, ha-
talmas szikladarab ereszkedett le a mennyezetről és olyan visszhangzó csattanással ért földet, hogy
a lány majdnem felsikoltott. Ahol egy pillanattal korábban még a kút lejárata volt, most csak szi-
lárd, töretlen kőpadló húzódott.
- Ha nem mozdul meg hamarosan, lehet, hogy túl késő lesz - szólalt meg a köpcös, acélsisakos
férfi. - Ez már nem kétszereplős játék, ha az is volt egyáltalán. Stannis Baratheon és Lysa Arryn
elmenekültek, Őket nem érhetem el, a besúgók pedig azt rebesgetik, hogy kardokat gyűjtenek ma-
guk köré. A Viráglovag írt Égikertbe és arra kérte az apját, hogy küldje a húgát az udvarba. A lány
tizennégy éves, kedves, gyönyörű és könnyen kezelhető, Lord Renly és Ser Loras pedig azt szeret-
nék, ha a király magáévá tenné, elvenné és ő lenne az új királyné. Kisujj... csak az istenek tudják,
Kisujj milyen játékot játszik. Mégis Lord Stark az, aki miatt nem alszom nyugodtan. Tud a fattyú-
ról, nála van a könyv. Nemsokára rájön az igazságra. A felesége meg, hála Kisujj mesterkedései-
nek, elrabolta Tyrion Lannistert. Lord Tywin ezt gyalázatként fogja értékelni, s Jaime is különös
vonzalmat táplál az Ördögfióka iránt. Ha a Lannisterek megindulnak észak felé, a Tullyk is meg-
mozdulnak. Késleltesd, mondod te. Siettessük, mondom én. Még a legügyesebb zsonglőr sem tart-
hat a levegőben száz labdát örökké.
- Te több vagy, mint zsonglőr, öreg barátom. Te valódi varázsló vagy. Csak annyit kérek tőled,
hogy használd a varázserődet még egy kicsit tovább!
Elindultak a folyosón abba az irányba, amerről Arya jött és elhaladtak a szörnyetegek kamrája
előtt.
- Megteszem, amit megtehetek - mondta halkan a fáklyavivő. - Aranyra lesz szükségem és még
ötven madárkára.
A lány megvárta, míg jó messze eltávolodnak, majd utánuk lopózott. Csendes, mint egy árny.
- Ilyen sokra? - a hangok gyengültek, ahogy a fény lassan elenyészett előtte. - Azokat nehéz
megtalálni... olyan fiatalok, hogy ismerjék a leveleket... talán idősebbek... nem halnak meg olyan
könnyen...
- Nem. A fiatalabbak biztonságosabbak... bánjatok velük szelíden...
- ...ha tartják a szájukat...
- ...a kockázat...

208