Page 209 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

- Könyörgök, Robert! - kérlelte Ned. - Gondold meg, mit beszélsz! Egy gyermeket akarsz meg-
öletni!
- A lotyó terhes! - a király ökle olyan hangosan sújtott le a tanácskozóasztalra, mint a menny-
dörgés. - Figyelmeztettelek, hogy ez fog történni, Ned. Ott a sírhalmok között, figyelmeztettelek,
de te nem akartad meghallani. Most hallani fogod! Azt akarom, hogy meghaljanak, az anya és a
gyerek is, azzal a bolond Viseryssel együtt! Ez elég világos neked? Azt akarom, hogy meghalja-
nak!
A többi tanácstag igyekezett úgy tenni, mintha valahol máshol lenne. Semmi kétség, ők böl-
csebbek voltak nála. Eddard Stark ritkán érezte magát ilyen egyedül.
- Ha megteszed, örökre bemocskolod magad!
- Akkor szálljon a fejemre, csak legyen meg! Nem vagyok annyira vak, hogy ne vegyem észre a
bárd árnyékát, amely a fejem felett lóg.
- Nincs semmiféle bárd - mondta Ned a királyának. - Csak egy árnyék árnyéka, húsz évvel
ezelőttről... ha egyáltalán létezik.
- Ha? - kérdezte Varys halkan, púderes kezeit tördelve. - Uram, meghazudtolsz engem. Hát tár-
nék én hazugságokat a király és a tanács elé?
Ned hidegen bámult az eunuchra.
- Elénk tárod egy áruló suttogásait a világ másik végéről. Lehet, hogy Mormont téved. Az is le-
het, hogy hazudik.
- Ser Jorah nem merne becsapni engem - felelte Varys ravasz mosollyal. - Ezt biztosra veheted,
uram. A hercegnő gyermeket vár.
- Mondod te. Ha tévedsz, nincs mitől tartanunk. Ha a lánynak nem sikerül kihordania, nincs mi-
től tartanunk. Ha leánya születik fiú helyett, nincs mitől tartanunk. Ha a csecsemő nem marad élet-
ben, nincs mitől tartanunk.
- És ha fiú lesz? És ha életben marad?
- A keskeny tenger akkor is ott lesz közöttünk. Akkor fogok félni a dotharkiktól, ha megtanítják
a lovaikat vízen vágtatni.
A király ivott egy korty bort és dühösen Nedre meredt az asztal fölött.
- Azt tanácsolod tehát, hogy ne tegyek semmit, míg a sárkányivadék fel nem bukkan a seregei-
vel a partjaimon?
- Ez a „sárkányivadék" az anyja hasában van - felelte Ned. - Még maga Aegon sem kezdett el
hódítani, míg abba nem hagyta a szopást.
- Istenek! Olyan makacs vagy, mint egy bölény, Stark! - a király körülnézett a tanácsteremben. -
És a többiek elhagyták valahol a nyelvüket? Senki sem győzi meg ezt a fagyott képű bolondot?
Varys arcán hízelgő mosoly jelent meg és puha kezét Ned karjára tette.
- Megértem az aggályaidat, Lord Eddard, igazán. Nem okozott nagy örömet a számomra, hogy a
tanács elé kellett tárnom ezt a kellemetlen hírt. Rettenetes választás előtt állunk. Gonosz választás
előtt. Mi azonban, akik uralkodunk, kénytelenek vagyunk gonosz dolgokat tenni a birodalom javá-
ért, bármennyire is fájjon nekünk.
Lord Renly vállat vont.
- A dolog elég egyszerűnek tűnik a számomra. Már évekkel ezelőtt meg kellett volna öletnünk,
Viseryst meg a húgát, de felséges bátyám elkövette azt a hibát, hogy Jon Arrynra hallgatott.
- Az irgalom sohasem hiba, Lord Renly - vágott vissza Ned. - A Három Folyónál Ser Barristan
tucatnyi jó emberünket vágta le, Robert és az én barátaimat. Amikor súlyos sebesülten, szinte hal-
dokolva elénk hozták, Roose Bolton azt követelte, hogy vágjuk el a torkát, a bátyád azonban így
szólt: „nem fogok megöletni egy embert a hűsége miatt, sem pedig azért, mert jól harcolt", és a sa-
ját mesterét küldte el Ser Barristanhoz, hogy gondoskodjon a sebeiről - hosszú, fagyos pillantást
vetett a királyra. - Bárcsak itt lenne most az az ember!

212