Page 211 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
miatt aggódtok? - hátralökte a székét és felállt. - Tedd meg magad, Robert! Annak kell megsuhin-
tani a kardot, aki az ítéletet hozta. Nézz a szemébe, mielőtt végzel vele! Lásd a könnyeit, halld az
utolsó szavait! Ennyivel tartozol neki.
- Az istenekre! - szitkozódott Robert. A szó úgy robbant ki belőle, mintha képtelen lenne ural-
kodni a haragján. - Te tényleg komolyan gondolod, hogy a fene vigyen el! - a könyökénél lévő bo-
roskancsó után nyúlt, de az üres volt. Dühösen hozzávágta a falhoz. Az edény apró darabokra tört. -
Elfogyott a borom és elfogyott a türelmem! Elég ebből. Csak tegyétek meg!
- Én nem veszek részt gyilkosságban, Robert. Tegyél, amit akarsz, de ne kérj, hogy a pecsétemet
adjam hozzá!
Egy pillanatig Robert nem értette, mit mondott Ned. Az engedetlenség keserű poharát nem
gyakran kényszerült kiüríteni. Ahogy felfogta, arckifejezése lassan megváltozott. A szeme össze-
szűkült és a bársonygallér mellett mély pír kúszott fel a nyakán. Dühösen szegezte az ujját Nedre.
- Te vagy a Király Segítője, Lord Stark! Azt csinálod, amit parancsolok neked, vagy ha nem,
majd találok magamnak olyan Segítőt, aki megteszi!
- Sok sikert kívánok neki - Ned kioldotta a súlyos csatot, amely összefogta köpenye redőit és dí-
szes kezet mintázott. Ez volt hivatalának jelvénye. Letette az asztalra a király elé és szomorúan
gondolt arra az emberre, aki feltűzte neki, a barátra, akit valaha szeretett. - Jobb embernek gondol-
talak ennél, Robert. Azt hittem, nemes királyt választottunk.
Robert arca bíborvörös volt.
- Kifelé! - károgta, fuldokolva a haragtól. - Kifelé, a fene essen beléd, végeztem veled! Mire
vársz? Menj, fuss vissza Deresbe! Tegyél róla, hogy soha többé ne lássam a képedet, mert külön-
ben esküszöm, karóra tűzetem a fejed!
Ned meghajolt és szó nélkül sarkon fordult. A hátán érezte Robert tekintetét. Ahogy kiviharzott
a tanácsteremből, a megbeszélés folytatódott, mintha mi sem történt volna.
- Braavoson van egy társaság, amit úgy hívnak, az Arcnélküli Emberek - indítványozta Pycelle
nagymester.
- Van fogalmad róla, milyen drágák? - panaszkodott Kisujj. - Egy kereskedő megölésének áráért
egy egész hadseregnyi közönséges zsoldost fogadhatnánk fel, és ez még csak egy kereskedő. Rá
sem merek gondolni, mennyit kérnének egy hercegnőért!
Amikor becsukta az ajtót, a hangok elhallgattak mögötte. Ser Boros Blount őrködött a terem
előtt a Királyi Testőrség hosszú, fehér palástjában és páncéljában. Gyors, kíváncsi pillantást vetett
Nedre a szeme sarkából, de nem kérdezett semmit.
Súlyosnak és nyomasztónak érezte a napot, miközben áthaladt a hídon a Segítő Tornyába. Eső
közeledtét érezte a levegőben. Ned örömmel fogadta volna. Talán egy cseppet kevésbé érezte volna
tisztátalannak magát. Amikor felért a toronyszobába, magához hívatta Vayon Poole-t. Az intéző
azonnal megjelent.
- Értem küldtél, Segítő uram?
- Nem vagyok többé Segítő - mondta neki Ned. - A király és én veszekedtünk. Visszatérünk De-
resbe.
- Azonnal megteszem a szükséges előkészületeket, uram. Két hétre lesz szükségünk, hogy min-
dent utazásra kész állapotba hozzunk.
- Lehet, hogy nem lesz rá két hetünk. Lehet, hogy egy napunk sem lesz rá. A király említett va-
lamit a fejemmel és egy karóval kapcsolatban. - Ned összeráncolta a homlokát. Nem hitte igazán,
hogy a király kezet emelne rá. Nem, Robert nem. Most dühös, de amint Ned biztonságosan eltűnik
a szeme elől, lehiggad, ahogy az mindig is történt.
Mindig? Hirtelen azon kapta magát, hogy Rhaegar Targaryenre gondol. Már tizenöt éve halott,
de Robert éppúgy gyűlöli, mint valaha. Kényelmetlen gondolat volt... és ott volt a másik ügy,
Catelyn és a törpe, amire Yoren figyelmeztette előző éjjel. Az is nemsokára kiderül, ez olyan biz-
tos, mint hogy felkel a nap, és ha a királyban ilyen sötéten izzik a harag... Lehet, hogy Robertet egy
fikarcnyit sem érdekli Tyrion Lannister sorsa, de sértené a büszkeségét és nem lehet tudni, a ki-
rályné mit tesz.

214