Page 212 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
- Az lenne a legbiztonságosabb, ha azonnal elindulnék - mondta Poole-nak. - Magammal viszem
a lányaimat és néhány katonát. A többiek utánam jöhetnek, ha elkészültek. Szólj Jorynak, de ne
mondd el senki másnak, ne tégy semmit, míg én és a lányok el nem mentünk. A kastély tele van
szemekkel és fülekkel. Jobban örülnék, ha a terveim nem tudódnának ki.
- Ahogy parancsolod, uram.
Miután elment, Eddard Stark odament az ablakhoz és gondterhelten leült. Robert nem hagyott
neki más választást. Meg kellene köszönnie neki. Jó volna visszatérni Deresbe. Soha nem is lett
volna szabad eljönnie onnét. Ott várnak rá a fiai. Talán neki és Catelynek új fia is születik, ha visz-
szatér, hiszen még nem olyan öregek. Emellett mostanában gyakran azon kapta magát, hogy hóról
álmodozik és a farkaserdő mély, éjszakai csendjéről.
Ugyanakkor a távozás gondolata is dühítette. Még annyi elvégzetten dolog volt. Ha felügyelet
nélkül maradnak, Robert és gyávákból meg hízelgőkből álló tanácsa koldusbotra juttatják a király-
ságot... vagy, ami még rosszabb, eladják a Lannistereknek az adósságaik fejében. Az igazságot sem
derítette még ki Jon Arryn halálával kapcsolatban. Talált ugyan néhány darabkát, ami elég volt
hozzá, hogy meggyőzze: Jont valóban megölték, ez azonban nem volt több egy lábnyomnál az er-
dei talajon. Magát az állatot nem látta még, de érezte, hogy ott ólálkodik rejtőzködve, alattomosan.
Hirtelen eszébe jutott, hogy a tengeren át is visszatérhet Deresbe. Ned nem volt tengerész és
normális körülmények között a királyi utat választotta volna, de ha hajóval utazik, megállhat Sár-
kánykőnél és beszélhet Stannis Baratheonnal. Pycelle korábban elküldött egy hollót a vízen át Ned
udvarias levelével, amelyben arra kérte Lord Stannist, hogy térjen vissza és foglalja el a helyét a
kistanácsban. Eddig nem érkezett válasz, de a hallgatás csak még inkább felébresztette a gyanúját.
Lord Stannis részese volt a titoknak, amelyért Jon Arryn az életével fizetett, ebben bizonyos volt.
Nagyon könnyen lehet, hogy az igazság a Targaryen ház ősi szigeti erődjében vár rá.
És ha megtudod, mi lesz? Vannak titkok, amelyek jobb, ha rejtve maradnak. Vannak titkok,
amelyeket túl veszélyes megosztani másokkal, még azokkal is, akiket szeretsz, akikben bízol. Ned
előhúzta az övén lógó hüvelyéből a tőrt, amit Catelyn hozott neki. Az Ördögfióka tőre. Miért akar-
ná a törpe megölni Brant? Nyílván azért, hogy elhallgattassa. Újabb titok, vagy csupán ugyanannak
a hálónak egy másik szála?
Vajon Robert is a részese? Nem gondolta, de régebben azt sem gondolta volna, hogy Robert
egyszer asszonyok és gyermekek meggyilkolására ad parancsot. Catelyn megpróbálta figyelmez-
tetni. Ismerted Robertet, az embert, mondta neki az asszony. A király azonban idegen számodra.
Minél előbb hagyja itt Királyvárat, annál jobb. Ha indul holnap reggel hajó észak felé, jó lenne a
fedélzetén lenni.
Megint magához hívatta Vayon Poole-t és elküldte a kikötőbe, hogy csendben de gyorsan néz-
zen körül.
- Keress nekem egy gyors hajót egy tapasztalt kapitánnyal! - mondta az intézőnek. - Nem érde-
kel a kabinok mérete vagy a berendezés minősége, a lényeg, hogy sebes járatú és biztonságos le-
gyen. Azonnal indulni akarok.
Alig ment el Poole, amikor Tomard látogatót jelentett.
- Lord Baelish szeretne beszélni veled, uram!
Ned már-már azon volt, hogy elküldi, de meggondolta magát. Még nem volt szabad, s amíg ez a
helyzet, az ő játékukat kell játszania.
- Vezesd be, Tom!
Lord Petyr úgy ballagott a szobába, mintha semmi sem történt volna aznap reggel. Hasított tej-
és ezüstszínű bársonymellény és fekete zsinórral szegélyezett szürke selyempalást volt rajta, arcán
pedig a megszokott gúnyos mosoly.
Ned hidegen köszöntötte.
- Megtudhatnám látogatásod okát, Lord Baelish?
- Nem tartalak fel sokáig, éppen Lady Tandához indultam vacsorára. Orsóhalpástétom és roston
sült szopós malac lesz. Azt fontolgatja, hogy hozzám adja az ifjabbik lányát, ezért az asztala min-
dig lenyűgöző. Az igazat megvallva még a malacot is szívesebben venném el, de ezt ne mondd el

215