Page 214 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN

- Üzenned kellett volna érkezésedről, úrnőm! - mondta neki Ser Donnel Waynwood, miközben
a lovaik felfelé kapaszkodtak a hágón. - Kíséretet küldtünk volna eléd. A magas út már nem olyan
biztonságos, mint valaha volt, egy ilyen kis csapat számára, mint a tiéd.
- Ezt saját kárunkon tanultuk meg, Ser Donnel - felelte Catelyn. Néha úgy érezte, mintha a szíve
kővé vált volna. Hat bátor ember adta az életét, hogy eljuthasson idáig és még arra sem érzett kész-
tetést, hogy megsirassa őket. Még a neveik is elhalványultak az emlékezetében. - A rablók éjjel-
nappal üldöztek bennünket. Három embert veszítettünk az első támadásban, további kettőt a máso-
dikban, Lannister szolgálója pedig belehalt a lázba, mert a sebei elüszkösödtek. Amikor hallottuk
az embereid közeledését, azt hittem, a biztos végzet ért utol mindannyiunkat.
Felkészültek az utolsó, elkeseredett összecsapásra, karddal a kézben, hátukat a szikláknak vetve.
A törpe éppen a fejszéjét élesítette és valami csípős megjegyzést tett, amikor Bronn észrevette a lo-
bogót a lovasok feje felett, az Arryn ház holdas-sólymos égszínkék és fehér címerét. Catelyn soha-
sem örült még látványnak ennyire.
- A klánok bátrabbak lettek, mióta Lord Jon meghalt - folytatta Ser Donnel. Köpcös, húsz év kö-
rüli ifjú volt, komoly és barátságos, széles orral és sűrű, kócos barna hajjal. - Ha rajtam múlna, fel-
vinnék magammal száz embert a hegyekbe, kiverném őket a fedezékeikből és olyan leckében ré-
szesíteném őket, hogy megemlegetnék, de a nővéred megtiltotta. Még azt sem engedélyezte a lo-
vagjainak, hogy részt vegyenek a Segítő tornáján. Azt akarja, hogy minden kard kéznél legyen, ha
meg kell védeni a Völgyet... hogy mi ellen, abban senki sem biztos. Néhányak szerint árnyak ellen
- Nyugtalanul pillantott az asszonyra, mintha hirtelen eszébe jutott volna, kivel is áll szemben. -
Remélem, nem szóltam udvariatlanul, úrnőm! Nem akartalak megbántani.
- Az őszinte beszéd sohasem bánt meg, Ser Donnel. - Catelyn tudta, mitől fél a nővére. Nem ár-
nyaktól, hanem Lannisterektől, gondolta magában és hátrapillantott, ahol a törpe lovagolt Bronn
mellett. Azok ketten nagyon bizalmas barátok lettek, mióta Chiggen meghalt. Nem tetszett neki a
kis ember ravaszsága. Amikor nekivágtak a hegyeknek, még a foglya volt, kötéllel a kezén, tehetet-
lenül. Micsoda most? Még mindig a foglya, mégis tőrrel az övében és fejszével a nyerge alatt lova-
golt az árnyékbőr köpenyben, amit kockán nyert az énekestől és a sodronyingben, amit Chiggen
holttestéről szedett le. Kétszer húsz ember fogta közre a törpét és rongyos csapata többi tagját: nő-
vére, Lysa és Jon Arryn kisfia szolgálatában álló lovagok és fegyveresek, s Tyrion a félelem leg-
csekélyebb jelét sem mutatta. Lehet, hogy tévedtem? Catelyn már nem először tűnődött el ezen. Le-
het, hogy mégiscsak ártatlan Brannel, Jon Arrynnal és az egész üggyel kapcsolatban? Ha az, akkor
ő micsoda? Hat ember halt meg, hogy idehozzák.
Határozottan félretolta a kételyeit.
- Ha elérjük a váradat, örömmel venném, ha azonnal elküldenél Colemon mesterért. Ser Rodrik
lázas a sebeitől.
Sokszor attól félt, hogy a bátor, öreg lovag nem éli túl az utat. A végén már alig bírta megülni a
lovát és Bronn sürgette, hogy hagyják a sorsára, de Catelyn hallani sem akart róla. Ehelyett odakö-
tözték a nyereghez és megparancsolta Marillionnak, az énekesnek, hogy vigyázzon rá.
Ser Donnel habozott.
- Lady Lysa utasította a mestert, hogy maradjon a Sasfészekben és viselje gondját Lord
Robertnek - mondta. - Van egy septonunk a kapunál, aki ellátja a sebesültjeinket. Ő majd megnézi
az embered sérüléseit.
Catelynnek több bizalma volt egy mester tudásában, mint egy septon imáiban. Majdnem hangot
is adott ennek a meggyőződésének, amikor megpillantotta a gyilokjárókat előttük. A hosszú mell-
védeket közvetlenül a hegy sziklájába építették mindkét oldalon. Ahol az ösvény keskeny szorossá
szűkült, amelyen négy lovas is alig fért el egymás mellett, két őrtorony tapadt a meredek, sziklás
hegyoldalhoz. Ezeket szürke, viharvert kövekből épített, fedett híd kötötte őket össze, amely az út
felett ívelt át. A torony, a mellvéd és a híd íjászrésein át néma arcok figyelték őket. Amikor már

217