Page 218 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
oroszlánt.
- Megláncolva - fűzte hozzá Catelyn. Jobboldalt mély szakadék tátongott, az alja a sötétségbe
veszett. Visszafogta a lovát és óvatosan, lépésről lépésre araszolt előre.
- Óh? - a nagybátyja hátranézett, ahol Tyrion Lannister kaptatott lassan felfelé mögöttük. - Egy
fejszét látok a nyergére akasztva, egy tőrt az övében és egy zsoldost mellette, aki úgy követi, mint
egy mohó árnyék. Hol vannak a láncok, drágaságom?
Catelyn kényelmetlenül fészkelődött a nyeregben.
- A törpe itt van és nem ő akart idejönni. Láncok ide vagy oda, a foglyom. Lysa éppúgy felelős-
ségre akarja vonni, mint én. Akit a Lannisterek megöltek, az ő férje és ura volt és az ő levele fi-
gyelmeztetett bennünket először a veszélyre, ami ránk is leselkedik.
Fekete Hal Brynden fáradtan elmosolyodott.
- Remélem, igazad van, gyermekem - sóhajtotta, de a hangja azt sugallta, az asszony téved.
A nap már messze nyugaton járt, amikor az emelkedő kezdett laposabbá válni a lovak patája
alatt. Az út kiszélesedett és egyenessé vált és Catelyn most először vett észre vadvirágokat és füvet.
Attól kezdve, hogy elérték a völgy alját, gyorsabban haladhattak. Fiatal ligeteken és álmos kis fa-
lucskákon lovagoltak keresztül, gyümölcsösök és aranyló búzamezők mellett ügettek el, tucatnyi
napsütötte patakon gázoltak át. A nagybátyja előreküldött egy zászlóst. A zászlórúdról kettős lobo-
gó lengett: Arryn házának holdas-sólymos címere, alatta pedig saját fekete hala. A parasztok, ke-
reskedők szekerei és a kisebb házak lovasai félreálltak, hogy utat engedjenek nekik.
Még így is besötétedett, mire elérték az Óriások Dárdája lábainál álló zömök kastélyt. A mell-
védeken fáklyák lángja pislákolt, a várárok sötét víztükrén pedig a hold fénye táncolt. A hidat fel-
húzták, a kapurács pedig le volt eresztve, de Catelyn látta, hogy a kapuházban világos van, s a mö-
götte álló szögletes tornyok ablakain is gyertyafény ömlött ki.
- A Hold Kapuja - szólalt meg a nagybátyja, amikor megállították a lovakat. A zászlós a vizes-
árok széléhez rúgatott, hogy köszöntse a kapuházban lévő őröket. - Lord Nestor fészke. Minden bi-
zonnyal vár bennünket. Nézz fel!
Catelyn felemelte a tekintetét, majd még feljebb és még feljebb nézett. Először nem látott mást,
csak sziklákat, fákat és a hatalmas hegy sötétbe burkolózó tömegét, amint feketén derengett felet-
tük, mint a csillagtalan égbolt. Aztán észrevette a jóval a fejük felett égő távoli tüzeket. Vártorony,
amelyet a hegy meredek falába építettek. Égő fényei, mint megannyi narancssárga szem, bámultak
le fentről. Felette egy másikat látott, még magasabbat és még távolibbat, majd még annál is feljebb
egy harmadik emelkedett, ez azonban már nem volt több izzó szikránál az égen. Végül pedig, oda-
fenn, ahol a sólymok szárnyalnak, fehér villanást vett észre a holdfényben. Szédülés kerítette ha-
talmába, ahogy felfelé bámult a sápadt tornyok felé, amik oly elképzelhetetlenül magasodtak felet-
tük.
- A Sasfészek - hallotta Marillion áhítatos suttogását.
Tyrion Lannister éles hangja harsant fel.
- Az Arrynok, úgy tűnik, nem túlzottan kedvelik a társaságot. Ha azt tervezitek, hogy a sötétben
megmásszuk ezt a hegyet, inkább öljetek meg itt helyben!
- Itt töltjük az éjszakát és majd holnap reggel mászunk fel - mondta neki Brynden.
- Már alig várom - morogta a törpe. - Hogyan jutunk fel oda? Nincs valami nagy gyakorlatom a
kecskéken való lovaglásban.
- Öszvérekkel - válaszolta Brynden mosolyogva.
- Lépcsőt vájtak a hegybe - tette hozzá Catelyn. Ned beszélt róla, amikor a Robert Baratheonnal
és Jon Arrynnal itt töltött ifjúságáról mesélt.
Nagybátyja bólintott.
- Túl sötét van, így nem lehet látni a lépcsőfokokat, de ott vannak. A lépcső túl meredek és kes-
keny a lovak számára, de az öszvérek megbirkóznak az út legnagyobb részével. Az utat három erőd
őrzi: Kő, Hó és Ég. Az öszvérek egészen Égig visznek bennünket.
Tyrion kétkedve bámult felfelé.
- És azon túl?

221