Page 222 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
- Visszajövök érted! - mondta Mya. - Ne mozdulj, úrnőm!
A mozgás volt az utolsó dolog, amit Catelyn tenni szeretett volna. Hallgatta a szél vonyítását és
a kövön súrlódó bőr surrogó hangját. Ekkor ott termett Mya és gyengéden megfogta a karját.
- Tartsd csukva a szemed, ha gondolod! Most engedd el a kötelet! Fehérke majd vigyáz magára.
Nagyon jó, úrnőm. Átvezetlek, majd meglátod, milyen könnyű. Lépj egyet előre. Ez az, tedd előre
a lábadat, csak csúsztasd a talajon! Jól van. Most a másikat. Könnyű, nem? Át is tudnál szaladni!
Még egyszer, rajta! Igen. - És így, egyik lábával a másik után, lépésről-lépésre a fattyú átvezette a
vak és reszkető Catelynt, mialatt a fehér öszvér békésen ballagott mögöttük.
Az Ég nevű erőd nem volt több egy magas, félhold alakú, kötőanyag nélküli kőfalnál a hegy ol-
dalában, de még Valyria csúcsos tornyai sem nyújthattak volna gyönyörűbb látványt Catelyn
Starknak. Itt már tényleg elkezdődött a hó. Ég viharvert köveit zúzmara borította, a felette lévő lej-
tőkről pedig hosszú jégdárdák csüngtek alá.
Keleten már pirkadt, amikor Szikla Mya hallózni kezdett az őrségnek és a kapuk megnyíltak
előttük. A falakon belül csak egy sor rámpa látszott és különböző méretű kövek hevertek hatalmas
halomban. Kétség sem fért hozzá, a világ legegyszerűbb dolga innét elindítani egy kőlavinát. Nyí-
lás tátongott előttük a sziklában.
- Idebent vannak az istállók és a lakótermek - mondta Mya. - Az utolsó rész a hegy belsejében
van. Lehet, hogy kicsit sötét lesz, de legalább a széltől védve leszünk. Az öszvérek csak eddig bír-
nak eljönni. Innentől, tulajdonképpen egy kémény az egész, inkább kőlétra, mint igazi lépcső, de
nem olyan veszélyes. Még egy óra és ott vagyunk.
Catelyn felpillantott. Közvetlenül a feje felett, sápadtan a hajnal fényében, a Sasfészek alapjai
látszottak. Nem lehetett feljebb hatszáz lábnál. Alulról úgy nézett ki, mint egy kis, fehér lép. Eszé-
be jutott, amit a nagybátyja mondott a kosarakról meg a csörlőkről.
- Lehet, hogy a Lannisterek büszkék - mondta Myának -, a Tullyk azonban több sütnivalóval
születnek. Az egész napot és az éjszaka nagy részét lovaglással töltöttem. Szólj, hogy eresszenek le
egy kosarat! Inkább a fehérrépákkal utazom...
A nap már magasan járt a hegyek felett, amikor Catelyn Stark végre megérkezett a Sasfészekbe.
Égszínkék köpenyt és holdas-sólymos mellvértet viselő köpcös, ezüstös hajú férfi segítette ki a ko-
sárból. Ser Vardis Egen, aki Jon Arryn házi testőrségének kapitánya volt. Mellette Colemon mester
állt, idegesen és soványan, túl kevés hajjal és túl nagy nyakkal.
- Lady Stark - szólalt meg Ser Vardis -, az öröm olyan nagy, amilyen váratlan!
Colemon mester bólintott egyetértése jeléül.
- Való igaz, úrnőm, való igaz. Üzentem a nővérednek. Meghagyta, hogy azonnal ébresszük fel,
amint megérkezel.
- Remélem, jól aludt az éjjel! - jegyezte meg Catelyn bizonyos fokú éllel a hangjában, amit
azonban úgy tűnt, nem vettek észre.
A két férfi felkísérte egy csigalépcsőn, amely a csörlőszobából indult. A Sasfészek kicsiny vár-
nak számított a nagy családi fészkek mércéjével mérve. Hét karcsú torony állt egy kupacban, olyan
közel egymáshoz, mintha nyílvesszők lettek volna egy tegezben a hatalmas hegy vállán. Nem volt
szükség sem istállókra, sem kovácsműhelyekre, sem pedig kutyaólakra, de Ned azt mesélte, hogy a
magtára akkora, mint Deresé, és a tornyokban ötszáz embert lehet elszállásolni. Az erőd mégis fur-
csán elhagyottnak tűnt Catelyn számára, ahogy végigment az üresen kongó sápadt kőcsarnokokon.
Lysa egyedül volt a toronyszobájában. Még mindig a hálóruháját viselte. Hosszú, gesztenyebar-
na haja kibontva omlott csupasz, fehér vállaira és hátára. Egy szolgálólány állt mögötte és próbálta
kifésülni a hajából az éjszakai gubancokat, amikor azonban Catelyn belépett, a nővére mosolyogva
állt fel.
- Cat! - mondta neki. - Óh, Cat, milyen jó újra látni téged! Drága húgom! - Átszaladt a szobán és
a karjaiba zárta. - Mennyi ideje már! - suttogta. - Milyen hosszú idő telt el!
Igazság szerint öt év, öt kegyetlen, hosszú év volt Lysa számára, melyek alaposan megviselték.
A húga két évvel fiatalabb volt Catelynnél, mégis idősebbnek látszott. Alacsonyabb volt nála és a
teste megvastagodott, arca sápadt és puffadt lett. A Tullyk kék szemét örökölte, az övé azonban sá-

225