Page 220 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
lak, hogy szigorúan őrizd a foglyomat!
- Én pedig megbízlak, hogy hozass a fogolynak egy kupa bort és egy szép, ropogós kappant,
mielőtt éhen hal! - szólalt meg Lannister. - Egy leányzó sem jönne éppen rosszul, de gondolom, ez
már túl nagy kérés volna - Bronn, a zsoldos hangosan felröhögött.
Lord Nestor figyelmen kívül hagyta a közbeszólást.
- Úgy lesz, hölgyem, ahogy kívánod - csak ekkor pillantott a törpére. - Vezessétek Lannister
urat egy cellába a toronyban és adjatok neki enni és inni!
Catelyn elbúcsúzott nagybátyjától és a többiektől, miközben Tyrion Lannistert elvezették, majd
követte a fattyú lányt a várba. A felső hídnál két felnyergelt és előkészített öszvér várakozott. Mya
felsegítette az egyikre, egy égszínkék köpönyeget viselő őr pedig kinyitotta a szűk mellékajtót.
Odakint sűrű fenyőerdő látszott, a hegy pedig fekete falként emelkedett előttük, de a lépcső való-
ban ott volt, belevésve a hegyoldalba. Mintha egyenesen a valódi égbe vezetett volna.
- Néhányan jobbnak találják, ha becsukják a szemüket - mondta Mya, ahogy kivezette az öszvé-
reket az ajtón át a sötét erdőbe. - Ha megijednek vagy elszédülnek, gyakran nagyon megszorítják
az öszvéreket. Azt pedig nem szeretik.
- Tullynak születtem és egy Starkhoz mentem nőül - közölte Catelyn. - Nem ijedek meg egy-
könnyen. Fogsz fáklyát gyújtani? - A lépcső sötét volt, mint egy gödör feneke.
A lány grimaszt vágott.
- A fáklyák csak elvakítják az embert. Az ilyen tiszta éjszakákon, mint ez is, elég a hold meg a
csillagok fénye. Mychel azt mondja, olyan szemem van, mint a bagolynak. - Felpattant az öszvérre
és az első lépcsőfokhoz irányította az állatot. Catelyn öszvére önként magától megindult utána.
- Már korábban is említetted Mychelt - szólalt meg Catelyn. Az öszvérek felvették az ütemet.
Lassan, de biztos lábbal haladtak. Ez teljes megelégedésére szolgált.
- Mychel a szerelmem - magyarázta Mya. - Mychel Redfort. Ser Lyn Corbray fegyverhordozó-
ja. Amint lovaggá ütik, összeházasodunk. Egy vagy két éven belül.
Pontosan úgy hangzott, mint Sansa. Boldog és ártatlan volt, az álmaival együtt. Catelyn elmoso-
lyodott, de a mosolyt bánat árnyalta be. Tudta, hogy a Redfortok régi család a Völgyben, ereikben
még az Elsők vére csörgedezik. Lehet, hogy a szerelme, de egy Redfort soha nem fog feleségül
venni egy fattyút. A család majd megfelelőbb párt választ neki, egy Corbrayt, Waynwoodot vagy
Royce-ot, esetleg valamely más nagy család leányát a Völgyön kívülről. Ha Mychel Redfort össze
is fekszik ezzel a lánnyal, az csak a takaró rossz oldalán képzelhető el.
Az út könnyebb volt, mint Catelyn remélni merte volna. A fák nagyon közel voltak, az ösvény
fölé hajoltak és susogó zöld tetőt képeztek fölé, amely még a holdat is kizárta, úgyhogy olyan volt,
mintha egy hosszú, sötét alagútban haladtak volna felfelé. Az öszvérek azonban biztos lábbal, ren-
díthetetlenül kapaszkodtak felfelé és Szikla Mya mintha valóban éjszakai látással lett volna meg-
áldva. Lépdeltek előre, ide-oda kanyarogva a hegy oldalán, ahogy a lépcsők tekeredtek és kanya-
rogtak. Az ösvényt lehullott tűlevelek vékony rétege borította, így az öszvérek patái csak a legeny-
hébb zajt csapták a sziklákon. A csend megnyugtatta az asszonyt, a lágy, ringatózó mozgástól pe-
dig himbálózni kezdett a nyeregben. Nemsokára már az elalvás ellen kellett küzdenie.
Talán el is bóbiskolt egy pillanatra, mert hirtelen egy masszív vaskapu előtt találta magát.
- Kő! - közölte Mya vidáman és leugrott a nyeregből. A félelmetes kőfalak tetejét vastüskék bo-
rították és két kerek, vaskos torony emelkedett az erőd fölött. Mya kiáltására a kapu kitárult. Oda-
bent a pocakos lovag, aki az erődben parancsolt, nevén köszöntötte Myát és nyársakon még friss,
forró, ropogósra sült hússal és hagymával kínálta őket. Catelyn eddig észre sem vette, mennyire
éhes. Az udvaron állva evett, miközben az istállófiúk átszerelték a nyergeiket a friss öszvérek hátá-
ra. A meleg szaft lefolyt az arcán és a köpenyére csepegett, de annyira ki volt éhezve, hogy nem tö-
rődött vele.
Aztán felpattantak az új öszvérekre és megint odakint voltak a csillagos ég alatt. Az út második
része már komiszabbnak tűnt Catelyn számára. Az ösvény meredekebb volt, a lépcsőfokok pedig
kopottabbak és itt-ott kavics meg kőtörmelék borította őket. Myának sokszor le kellett szállnia,
hogy a lehullott szikladarabokat eltakarítsa az útjukból.

223