Page 225 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

Kisujjt a bordély közös helyiségében találta. Éppen barátságosan csevegett egy magas, elegáns
nővel, aki éjfekete bőre felett tollas köntöst viselt. A kandalló mellett Heward és egy gömbölyű le-
ányzó zálogosat játszottak. Úgy tűnt, már elvesztette a derékszíját, a köpenyét, a sodronyingét és a
jobb csizmáját, míg a menyecske kénytelen volt derékig kigombolni az ingét. Jory Cassel egy eső-
áztatta ablak mellett állt, arcán ferde mosollyal. Hewardot nézte, ahogy felfordítja a kártyákat és él-
vezte a látványt.
Ned megállt a lépcső aljában és felhúzta a kesztyűjét.
- Ideje távoznunk. Végeztem az ügyemmel.
Heward talpra ugrott és kapkodva összeszedte a ruháit.
- Ahogy parancsolod, uram - mondta Jory. - Segítek Wylnek idehozni a lovakat - az ajtóhoz sie-
tett.
Kisujjnak sokáig tartott a búcsúzkodás. Kezet csókolt a fekete nőnek, odasúgott neki valami tré-
fát, amitől az hangosan nevetni kezdett, majd odaballagott Nedhez.
- A saját ügyeddel - kérdezte vidáman -, vagy Robertével? Azt mondják, a Segítő a király álmait
álmodja, a király hangjával beszél és a király kardjával uralkodik. Ez azt is jelenti, hogy a király
farkával...
- Lord Baelish! - szakította félbe Ned. - Túl sokat találgatsz. Nem vagyok hálátlan a segítsége-
dért. Nélküled évekbe telt volna, míg megtaláljuk ezt a bordélyt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy
eltűröm a gúnyolódásodat. És már nem vagyok a Király Segítője.
- A rémfarkas biztosan ingerlékeny állat - jegyezte meg Kisujj éles vigyorral.
Langyos eső permetezett a csillagtalan, fekete égből, miközben az istállóhoz mentek. Ned fel-
hajtotta köpönyege csuklyáját. Jory előhozta a lovát. Az ifjú Wyl jött mögötte és egyik kezével
Kisujj kancáját vezette, a másikkal pedig az öve és a nadrágkötője körül babrált. Az istálló ajtaján
mezítlábas szajha hajolt ki és vihogva nézett utána...
- Most visszamegyünk a kastélyba, uram? - kérdezte Jory. Ned bólintott és felpattant a nyereg-
be. Kisujj is lóra szállt mellette, Jory és a többiek pedig követték őket.
- Chataya elsőrangú létesítményt vezet - szólalt meg Kisujj, miközben lovagoltak. - Azt fontol-
gatom, hogy megvásárolom. Rájöttem, hogy a bordély sokkal biztosabb befektetés a hajóknál. A
kurvák ritkán süllyednek el, és ha kalózok rohanják meg őket, nos, ők is ugyanúgy jó pénzt fizet-
nek, mint bárki más - kuncogott saját szellemességén Lord Petyr.
Ned hagyta, hadd fecsegjen. Egy idő múlva elhallgatott és csendben lovagoltak tovább. Király-
vár utcái sötétek és kihaltak voltak. Az eső mindenkit bekergetett a házakba. Meleg volt, mint a vér
és olyan kérlelhetetlenül dobolt Ned fején, mint a régi bűnök. Az arcán kövér esőcseppek gördültek
alá.
- Robert sohasem fog megelégedni egyetlen ággyal - mondta neki Lyanna még Deresben, azon a
régi éjszakán, amikor az apjuk odaígérte a kezét Viharvég ifjú urának. - Úgy hallottam, hogy gyer-
meket nemzett valami lánynak a Völgyben.
Ned már a karjában is tartotta a gyermeket, így nehezen tagadhatta volna és nem is akart hazud-
ni a húgának, de megnyugtatta, hogy amit Robert tett az eljegyzésük előtt, az semmit sem számít,
hogy jó és igaz ember, aki teljes szívével szeretni fogja őt. Lyanna csak mosolygott ezen.
- A szerelem nagyszerű dolog, drága Ned, de nem tudja megváltoztatni egy férfi természetét.
A lány olyan fiatal volt, hogy Ned meg sem merte kérdezni a korát. Nem vitás, szűz volt. A
jobb kuplerájok mindig találnak szüzeket, ha az ügyfél pénzes zacskója elég vastag. Világos vörös
haja volt, orrát pedig apró szeplők pettyezték, s amikor szabaddá tette az egyik mellét, hogy a cse-
csemőnek adja, a férfi látta, hogy a keble is szeplős.
- Barrának neveztem el - mondta, miközben a gyermek szopott. - Úgy hasonlít rá, ugye, uram?
Az orra, a haja...
- Igen - Eddard Stark megérintette a kislány finom, sötét haját. Úgy folyt át az ujjai közt, mint a

228