Page 226 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
fekete selyem. Eszébe jutott, hogy Robert elsőszülöttjének is ilyen finom haja volt.
- Mondd el ezt neki, uram, ha... ha akarod. Mondd el neki, milyen gyönyörű!
- Elmondom - ígérte Ned. Ez így működött. Robert mindig örök szerelmet fogadott, majd estére
elfelejtette őket, de Ned Stark mindig megtartotta a szavát. Emlékezett az ígéretekre, amelyeket
Lyannának tett, amikor a lány haldoklott és az árra, amit teljesítésükért fizetett.
- És mondd meg neki, hogy nem voltam senki mással. Esküszöm, uram, a régi és az új istenekre.
Chataya azt mondta, kapok fél évet a gyerekre, hátha visszajön. Mondd meg neki, hogy várok rá,
ugye megmondod? Nem kellenek ékszerek meg ilyesmi, csak ő. Mindig jó volt hozzám, igazán.
Jó volt hozzád, gondolta Ned tompán.
- Megmondom neki, gyermekem és ígérem Barra nem fog szükséget szenvedni semmiben.
A lány ekkor elmosolyodott. A mosolya olyan félénk és kedves volt, hogy Ned úgy érezte, szí-
ven döfték. Ahogy ott lovagolt az esős éjszakában, Ned Havas Jon arcát látta maga előtt, amely
annyira hasonlított saját ifjabb képmásához. Ha az istenek haragszanak a fattyakért, gondolta ko-
moran, miért adnak az embereknek ilyen vágyakat?
- Lord Baelish, mit tudsz Robert törvénytelen gyermekeiről?
- Hát először is több van neki, mint neked.
- Mennyi?
Kisujj vállat vont. A nedvesség vékony patakocskákban folyt le köpenye hátán.
- Számít ez? Ha elég nőt fektetsz le, némelyik megajándékoz, Őfelsége pedig sohasem volt ki-
csinyes e tekintetben. Tudom, hogy elismerte azt a fiút Viharvégen, akit Lord Stannis esküvőjének
éjjelén nemzett. Nem is igen tehetett volna másképp. Az anyja egy Florent volt, Lady Selyse uno-
kahúga. Renly azt mesélte, hogy Robert felcipelte a lányt a lakoma alatt és betörte a nászágyat, mi-
alatt Stannis meg az új felesége még odalent táncoltak. Lord Stannis, úgy látszik, a felesége házá-
nak becsületén esett gyalázatként értékelte az esetet, így amikor a fiú megszületett, hajón elküldte
Renlyhez - Nedre pillantott a szeme sarkából. - Olyan sustorgást is hallottam, hogy egy ikerpárt
csinált valami szolgálólánynak Kaszter hegyen három évvel ezelőtt, amikor nyugatra ment Lord
Tywin tornájára. Cersei megölette a csecsemőket, az anyjukat pedig eladta egy éppen arra járó
rabszolgakereskedőnek. Túl nagy sérelmet jelentett a Lannisterek büszkeségének, ilyen közel a csa-
ládi fészekhez.
Ned Stark elfintorodott. Ilyen undorító meséket a birodalom minden főuráról terjesztettek.
Cersei Lannisterről persze könnyedén képes lett volna elhinni... de vajon a király hagyta volna
megtörténni ezeket a dolgokat? Az a Robert, akit ismert nem, de Robert, akit ismert nem volt eny-
nyire gyakorlott a szemhunyásban, ha valamit nem akart látni.
- Miért kezdett Jon Arryn hirtelen ennyire érdeklődni a király törvénytelen gyermekei iránt?
Az alacsony férfi megvonta átnedvesedett vállait.
- Ő volt a Király Segítője. Robert biztosan megkérte rá, hogy gondoskodjon róluk.
Ned bőrig ázott és a lelkét átjárta a hideg.
- Ennél többről lehetett szó, különben miért ölték volna meg?
Kisujj kirázta a vizet a hajából és felnevetett.
- Már értem. Lord Arryn rájött, hogy őfelsége megtöltötte néhány szajha meg halaskofa hasát, s
ezért el kellett őt hallgattatni. Nem csoda. Ha élve hagysz egy ilyen embert, legközelebb azzal jön
majd, hogy a nap nyugaton kel.
Ned Stark erre nem tudott mit válaszolni. Évek óta először jutott eszébe Rhaegar Targaryen. El-
tűnődött, vajon Rhaegar járt-e bordélyokba. Valahogy úgy érezte, hogy nem.
Az eső most még sűrűbben esett, szúrta a szemüket és hangosan dobolt a talajon. Fekete vizű
patakok rohantak lefelé a hegyen, amikor Jory felkiáltott:
- Uram! - a hangja rekedt volt az ijedtségtől. Az utca egy szempillantás alatt megtelt katonákkal.
Ned bőrruhára húzott páncélt, acélkesztyűket, lábvérteket és arany oroszlánokkal díszített sisa-
kokat látott. Az esőtől átázott köpönyegek a hátukhoz tapadtak. Nem volt ideje megszámolni őket,
de legalább tízen voltak, egy egész sor gyalogos. Kardokkal és vashegyű dárdákkal zárták el az ut-
cát.

229