Page 227 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Hátul! - hallotta Wyl kiáltását. Amikor megfordította a lovát, akkor látta, hogy mögöttük még
többen vannak, elzárva a menekülés útját. Jory kardja kiröppent a hüvelyéből.
- Utat vagy meghaltok!
- Vonyítanak a farkasok - szólalt meg a vezetőjük. - Bár elég kicsi a falka.
Kisujj óvatosan feléjük léptetett a lovával.
- Mit jelentsen ez? Ez itt a Király Segítője.
- A Király Segítője volt - a sár elnyelte a telivér csődör patáinak zaját. A sor szétvált előtte.
Lannister oroszlánja kihívóan üvöltött a mellvérten. - Most, az igazat megvallva, nem tudom, mi is
valójában.
- Lannister, ez ostobaság! - kiáltotta Kisujj. - Engedj utunkra bennünket! Várnak minket a kas-
télyban. Mégis mit képzelsz magadról?
- Nagyon jól tudja, mit csinál - mondta Ned nyugodtan.
Jaime Lannister elmosolyodott.
- Így igaz. A fivéremet keresem. Emlékszel a fivéremre, ugye, Lord Stark? Velünk volt Deres-
ben. Világos haj, különböző szemek, éles nyelv. Alacsony fickó.
- Jól emlékszem rá - felelte Ned.
- Úgy tűnik, valami baj érte az úton. Nemes atyám meglehetősen zaklatott. Nincs véletlenül va-
lami fogalmad arról, ki akarna rosszat a fivéremnek?
- A fivéredet az én parancsomra fogták el, hogy feleljen a bűneiért - közölte Ned Stark.
Kisujj elkeseredetten felnyögött.
- Uraim...
Ser Jaime előrántotta a kardját és megindult előre a lovával.
- Hadd lássam a kardodat, Lord Stark! Ha kell, lemészárollak, ahogy Aerysel tettem, de jobban
örülnék, ha pengével a kezedben halnál meg - hűvös, megvető pillantást vetett Kisujjra. - Lord
Baelish, a helyedben sietve távoznék, mielőtt vérfoltos lesz a drága ruhám!
Kisujjat nem kellett sürgetni.
- Hívom a Városi Őrséget! - ígérte Nednek. A Lannisterek sorfala szétvált, hogy utat engedjen
neki, majd bezárult mögötte. Kisujj megsarkantyúzta a lovát, befordult az egyik sarkon és eltűnt.
Ned emberei is kivonták a kardjukat, de hárman voltak húsz ellen. A közeli ablakok és ajtók
mögül szemek leskelődtek, de senki sem lépett közbe. Az ő csapata lovon ült, a Lannisterek, Jaime
kivételével, gyalogosan voltak. Lehet, hogy rohammal ki tudnának törni, de Eddard úgy gondolta,
van biztosabb és kevésbé veszélyes taktika is.
- Ölj meg - figyelmeztette a Királyölőt -, és Catelyn egészen biztosan végez Tyrionnal.
Jaime megbökte Ned mellkasát az aranyozott karddal, amely az utolsó Sárkánykirály vérét vet-
te.
- Valóban? A nemes Catelyn Tully Zúgóból meggyilkolna egy túszt? Nem hiszem... - sóhajtott.
- De nem fogom az öcsém életét egy asszony becsületére bízni - Jaime visszacsúsztatta az arany-
kardot a hüvelyébe. - Azt hiszem, engedlek visszafutni Roberthez, hogy elmondhasd neki, mennyi-
re megrémítettelek. Vajon törődik-e majd vele? - Jaime hátrasimította vizes haját az ujjaival és
megfordította a lovát. Amikor már a fegyveresek sorfala mögött volt, visszafordult a kapitányához.
- Tregar! Tegyél róla, hogy Lord Starknak ne essék baja!
- Ahogy parancsolod, uram!
- De mégis... nem szeretnénk, ha teljesen büntetlenül távozna, úgyhogy... - a sötéten és a zuhogó
esőn át is látta Jaime mosolyának fehér villanását - ...végezzetek az embereivel!
- Nem! - kiáltotta Ned Stark és a kardja után kapott. Jaime már az utca végén ügetett, amikor
meghallotta Wyl üvöltését. A katonák mindkét oldalról közeledtek feléjük. Ned legázolt egyet és
vadul csapkodott a vörös köpenyes szellemek felé, akik utat engedtek neki. Jory Cassel belevágta a
sarkát lova oldalába és rohamozott. Az acélpatkó arcon találta a Lannisterek egyik fegyveresét.
Gyomorfordító reccsenés hallatszott. Egy másik félreugrott, s Jory egy pillanatra szabaddá vált.
Wyl szitkozódott, ahogy lerángatták haldokló lováról. Az esőben kardok villogtak. Ned odaugratott
és kardjával Tregar sisakjára sújtott. A becsapódás erejétől összekoccantak a fogai. Tregar orosz-

230