Page 228 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
lánfejes sisakcsúcsa kettéhasadt, ő pedig térdre rogyott. Az arcán vér patakzott alá. Heward vadul
kaszabolta a kezeket, amelyek megragadták lova kantárát, amikor egy dárda a hasába fúródott. Jory
hirtelen megint ott termett közöttük. Kardjának pengéjéről vörös esőcseppek záporoztak. - Ne! -
ordította Ned. - El, Jory, el! -a lova megcsúszott alatta és elvágódott a sárban. Egy pillanatra elsöté-
tült előtte minden a fájdalomtól, s vér ízét érezte a szájában.
Látta, amint elvágják Jory nyergének a szíjait, őt pedig a földre rántják. Kardok emelkedtek fel
és csaptak le, ahogy bezárult körülötte a kör. Amikor Ned lova talpra állt, a férfi is megpróbált fel-
tápászkodni, de megint elesett. A kiáltás fuldokolva tört fel belőle. Látta a lábszárából kimeredő,
szilánkosra törött csontot. Egy ideig ez volt az utolsó dolog, amit látott. Az eső egyre csak esett,
esett és esett.
Amikor újra kinyitotta a szemét, Lord Eddard Stark egyedül volt a halottaival. A lova közelebb
jött, megérezte a vér átható szagát és elvágtatott. Ned vonszolni kezdte magát a sárban. Összeszorí-
totta a fogát a kínzó fájdalomtól, amit a lábában érzett. Mintha évekig tartott volna. A gyertyafé-
nyes ablakokból arcok meredtek rá és emberek kezdtek kiszállingózni a sikátorokból és a házakból,
de senki sem mozdult, hogy segítsen neki.
Kisujj és a Városi Őrség így talált rá az utca kövén heverve, Jory Cassel holttestével a karjaiban.
Az aranyköpenyesek valahonnét kerítettek egy hordszéket, de az út vissza a kastélyba tömény,
elmosódott fájdalom volt, s Ned többször elveszítette az eszméletét. Emlékezett rá, hogy látta fel-
sejleni maga előtt a Vörös Tornyot a hajnal első szürke fényeiben. Az eső vérvörösre színezte a ha-
talmas falak sápadt rózsaszínű köveit.
Pycelle nagymester hajolt fölé egy kupával a kezében és így suttogott:
- Igyál, uram! Tessék. A mák teje a fájdalmad ellen.
Emlékezett rá, hogy nagyokat nyel a folyadékból, mialatt Pycelle utasításokat ad, hogy forralja-
nak bort és hozzanak neki tiszta selymet. Ez volt az utolsó dolog, ami eljutott az agyáig.

231