Page 230 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
- Mennyi ideig kell itt rostokolnunk ezek közt a romok között, míg Drogo végre ideadja a had-
seregemet? Kezd elegem lenni a várakozásból.
- A hercegnőt be kell mutatni a dosh khaleennek...
- A vénasszonyoknak, igen - vágott a szavába a bátyja. - Lesz valami vásári mutatvány is, vala-
mi jóslat a hasában lévő kölyökről. Erről már meséltél. Mi közöm mindehhez nekem? Elegem van
a lóhúsból és felfordul a gyomrom ezeknek a vadembereknek a szagától! - Ruhája széles, lebegő
ujjába dugta az arcát, ahol illatszeres zacskót tartott és mélyet szippantott. Nem sokat segített. A
tunika koszos volt. A selymek és nehéz gyapjúk, amiket Viserys Pentoson kívül hordott, foltosak
lettek a kemény úttól és rothadtak az izzadságtól.
Ser Jorah Mormont szólalt meg:
- A Nyugati Vásárban találsz majd inkább kedvedre való ételt, felség. A Szabad Városok keres-
kedői idejönnek, hogy eladják az árujukat. A khal a maga idejében beváltja majd az ígéretét.
- Jól is teszi - jegyezte meg vészjóslóan Viserys. - Koronát ígért nekem, én pedig meg is akarom
kapni. A sárkánnyal nem lehet tréfálni.
Hirtelen észrevett egy szobrot, ami határozottan egy hatmellű és menyétfejű nő obszcén képmá-
sának látszott és odalovagolt, hogy közelebbről szemügyre vegye.
Dany megkönnyebbült, bár egy kissé még mindig ideges volt.
- Imádkozom, hogy a napom és csillagom ne várakoztassa túl soká - mondta Ser Jorahnak, ami-
kor a testvére hallótávolságon kívülre ért.
A lovag bizonytalanul bámult Viserys után.
- A fivérednek inkább Pentosban kellett volna elütnie az időt. Nincs helye egy khalasarban.
Illyrio megpróbálta figyelmeztetni.
- Elmegy, amint megkapja a tízezer embert. Az uram arany koronát ígért neki.
- Igen, Khaleesi... - morogta Ser Jorah -, de a dothrakik másképpen tekintenek ezekre a dolgok-
ra, mint mi ott nyugaton. Sokszor elmondtam ezt neki, Illyrio is elmondta, de a bátyád nem hallgat
ránk. A lóurak nem kereskedők. Viserys úgy gondolja, hogy eladott téged és most várja a fizetsé-
gét. Khal Drogo azonban azt mondaná, ajándékba kapott. Viszonzásképpen, igen, ő is megajándé-
kozza majd Viseryst... a maga idejében. Az ajándékot nem szabad követelni, főleg nem egy khaltól.
Egy khaltól semmit sem szabad követelni.
- Mégsem helyes, ha megvárakoztatja - Dany nem tudta, miért védi a bátyját, mégis ezt tette. -
Viserys azt mondja, tisztára tudná söpörni a Hét Királyságot tízezer vijjogó dothrakival.
Ser Jorah felhorkant.
- Viserys egy istállót sem tudna tisztára söpörni tízezer seprűvel.
Dany nem is színlelt meglepetést a lovag hangjából kihallatszó megvetés miatt.
- És mi volna, ha... ha nem Viserys lenne az? - kérdezte. - Mi volna, ha valaki más vezetné
őket? Valaki, aki erősebb? Tényleg képesek lennének a dothrakik meghódítani a Hét Királyságot?
Ser Jorah arca gondterheltnek látszott, ahogy a lovaik egymás mellett lépkedtek az istenek útján.
- Amikor száműzetésbe vonultam, a dothrakikban félmeztelen barbárokat láttam, akik vadak,
mint a lovaik. Ha akkor kérdezel, hercegnő, azt feleltem volna, hogy ezer jó lovag könnyedén meg-
futamíthatna százszor annyi dothrakit.
- És ha most kérdezlek?
- Most - sóhajtott a lovag -, már kevésbé vagyok biztos ebben. Jobban ülik meg a lovat, mint
bármelyik lovag, a végletekig rettenthetetlenek, az íjaik pedig messzebb hordanak, mint a mieink.
A Hét Királyságban a legtöbb íjász gyalogosan harcol pajzsok vagy kihegyezett karók védelmében.
A dothrakik lóhátról nyilaznak és a roham alatt ugyanolyan halálosak, mint visszavonulás közben...
és rengeteg van belőlük, úrnőm! A te férjed khalasarja egyedül negyvenezer lovas harcost számlál.
- Ez tényleg olyan sok?
- A fivéred, Rhaegar ugyanennyi embert vonultatott fel a Három Folyónál - ismerte el Ser Jorah
-, de annak a seregnek csak tizedrészét alkották a lovagok. A többi íjász, szabadlovas és dárdával
felfegyverzett gyalogos katona volt. Amikor Rhaegar elesett, sokan közülük eldobálták a fegyvere-
iket és elmenekültek. Mit gondolsz, meddig bírna ellenállni egy ilyen gyülevész horda negyvenezer

233