Page 231 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
vérért üvöltő dothraki rohamának? Meddig nyújtana nekik védelmet a cserzett bőrmellény meg a
sodronying a záporként hulló nyilak ellen?
- Nem sokáig - mondta a lány.
A lovag bólintott.
- Hidd el nekem, hercegnő, ha a Hét Királyság urainak lesz annyi eszük, mint amennyit az iste-
nek egy libának adtak, ez sohasem történik meg. A lovasok nem szeretik az ostromot. Kétlem, hogy
akár a Hét Királyság leggyengébb kastélyát képesek lennének elfoglalni, ha azonban Robert
Baratheon annyira ostoba, hogy nyílt csatát vállal ellenük...
- És az? - kérdezte Dany. - Úgy értem, ostoba?
Ser Jorah eltűnődött ezen egy pillanatig.
- Robertnek dothrakinak kellett volna születnie - szólalt meg végül. - A khal azt mondaná, csak
a gyávák bújnak kőfalak mögé ahelyett, hogy csatában, fegyverrel a kézben néznének szembe az
ellenséggel. A Bitorló egyetértene vele. Erős, bátor ember... és elég meggondolatlan ahhoz, hogy
nyílt mezőn fogadjon egy dothraki hordát. A környezetében lévő emberek azonban, nos, az ő dudá-
saik más dallamokat játszanak. A bátyja, Stannis, Lord Tywin Lannister, Eddard Stark... - kiköpött.
- Te gyűlölöd ezt a Lord Starkot - jegyezte meg Dany.
- Mindent elvett tőlem, amit szerettem, néhány tetves vadorzó és saját drágalátos becsülete miatt
- Ser Jorah hangja keserű volt. A lány hallotta rajta, hogy a veszteség még mindig bántja. A lovag
gyorsan témát váltott. - Ott - mutatott előre. - Vaes Dothrak. A lóurak városa.
Khal Drogo és vérlovagjai átvezették őket a Nyugati Vásár hatalmas forgatagán és a mögötte
húzódó széles utakon. Dany szorosan mögötte lovagolt az ezüstön és a különös kavalkádot bámulta
maga körül. Vaes Dothrak egyszerre volt a legnagyobb és a legkisebb város, amit valaha látott.
Úgy látta, legalább tízszer akkora, mint Pentos. Hatalmas volt, fal nélküli és határtalan. Széles,
szélfútta utcáit fű, sár és vadvirágok szőnyege borította. A nyugati Szabad Városokban a tornyok, a
házak, a kalyibák, a hidak, az üzletek és csarnokok mind egymás hegyén-hátán sorakoztak, Vaes
Dothrak azonban lustán és kényelmesen terpeszkedett el. Ősin, fennhéjázón és üresen fürdött a me-
leg napfényben.
Még az épületek is furcsák voltak a szemében. Faragott kőpavilonokat, kastély nagyságú, fűből
font palotákat, roskatag fatornyokat, márványfalú, lépcsős piramisokat és nyitott tetejű rönkcsarno-
kokat látott. Több palotát fal helyett tüskés sövény vett körül.
- Nincs két egyforma - szólalt meg a lány.
- A bátyádnak részben igaza volt - ismerte el Ser Jorah. - A dothrakik nem építkeznek. Ezer év-
vel ezelőtt, ha lakni akartak valahol, ástak egy gödröt a földbe és fűből szőtt tetővel borították be.
Azokat az épületeket, amelyeket itt látsz, a kifosztott földekről idehozott rabszolgák emelték, és
mindegyik az adott nép szokásai szerint épült.
A házak legtöbbje, még a legnagyobbak is, elhagyatottnak tűntek.
- Hol vannak az emberek, akik itt élnek? - kérdezte Dany. A vásár tele volt szaladgáló gyerme-
kekkel és kiáltozó férfiakkal, de máshol csak néhány eunuchot látott, aki a dolga után igyekezett.
- Csak a dosh khaleen öregasszonyai élnek állandó jelleggel a szent városban, a rabszolgáikkal
és a szolgálóikkal - válaszolta Ser Jorah -, de Vaes Dothrak elég nagy ahhoz, hogy elszállásolja
minden khalasar minden tagját, ha minden khal egyszerre térne vissza az Anyához. A vének jóslata
szerint ez egy napon bekövetkezik, ezért Vaes Dothraknak készen kell állnia, hogy minden gyer-
mekét magához ölelje.
Khal Drogo végül megálljt parancsolt a Keleti Vásár közelében, ahová Yi Ti, Asshai és az Ár-
nyékföldek karavánjai jönnek kereskedni, s amely felett ott magasodott a Hegyek Anyja. Dany el-
mosolyodott, amikor eszébe jutottak Illyrio tanácsos rabszolgalányának szavai a kétszáz szobás pa-
lotáról meg a tömör ezüst ajtókról. A „palota" valójában egy hatalmas, fa lakomaterem volt. Durva
faragású gerendafalai negyven láb magasak voltak, a teteje szőtt selyem. Tulajdonképpen óriási,
hullámzó sátor volt, amelyet a ritka esők alkalmával felhúztak, egyébként pedig leengedtek, hogy
láthatóvá váljék a végtelen égbolt. A csarnok körül széles, füves aljú lovas udvarok látszottak. Ma-
gas sövény vette körül őket, közöttük pedig tűzhelyek és a földből apró dombok módjára kiemel-

234