Page 233 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Hadd nézzen ki a szent városban úgy, mint egy király. Doreah, szaladj, kerítsd elő és hívd meg,
hogy vacsorázzon velem! - Viserys kedvesebben bánt a lysi leánnyal, mint Dany dothraki szolgáló-
ival, talán mert Illyrio tanácsos megengedte neki még Pentosban, hogy ágyba vigye. - Irri, menj a
vásárba és vegyél gyümölcsöt meg húst! Bármit, csak ne lóhúst!
- A ló legjobb - közölte Irri. - Lótól a férfi erősebb lesz.
- Viserys utálja a lóhúst.
- Ahogy parancsolod, Khaleesi.
A leány egy kecskecombbal és egy kosár gyümölccsel meg zöldséggel tért vissza. Jhiqui tökkel
és zöldségekkel megsütötte a húst és mézzel locsolta meg, miközben sült. Volt hozzá dinnye, grá-
nátalma, szilva és néhány érdekes keleti gyümölcs, amit Dany nem ismert. Mialatt szolgálói az ételt
készítették, Dany kiterítette a ruhát, amit a bátyja méretére készíttetett: egy ropogós, fehér vászon-
tunikát és hozzá harisnyát, térdnél megköthető bőrsarukat, egy bronz medállal díszített övet és egy
bőrmellényt, amelyre tűzokádó sárkányokat festettek. Remélte, hogy a dothrakik jobban tisztelik
majd, ha kevésbé fest úgy, mint egy koldus, ő pedig talán megbocsát neki, amiért akkor a fűben
megszégyenítette. Végül is a királya és a bátyja. Mindketten a sárkány véréből valók.
Éppen az utolsó ajándékot - egy fűzöld homokselyem köpönyeget, amelyet halvány, szürke
minta szegélyezett, hogy kiemelje a fiú hajának ezüstjét - készítette ki, amikor Viserys megérkezett
a karjánál fogva maga után vonszolva Doreah-t. A lány szeme vörös volt, ahol megütötte.
- Hogy merészeled ezt a kurvát odaküldeni, hogy parancsokat osztogasson nekem? - kiabálta.
Durván a szőnyegre lökte a szolgálólányt.
A haragja teljesen meglepte Danyt.
- Én csak azt akartam... Doreah, mit mondtál?
- Khaleesi, bocsáss meg nekem! Odamentem hozzá, ahogy akartad és megmondtam, azt paran-
csolod neki, hogy vacsorázzon veled.
- Senki sem parancsol a sárkánynak! - vicsorgott Viserys. - Én vagyok a királyod! A fejét kellett
volna visszaküldenem neked!
A lysi leányzót minden ereje elhagyta, de Dany egy érintésével megnyugtatta.
- Ne félj, nem fog bántani. Kedves bátyám, kérlek, bocsáss meg neki, a lány rosszul választotta
meg a szavait. Azt mondtam neki, kérjen meg, hogy vacsorázz velem, ha felséged is úgy gondolja -
megfogta a kezét és átvezette a szobán. - Nézd! Ez itt a tiéd.
Viserys gyanakodva ráncolta a homlokát.
- Mi ez itt?
- Új öltözék. Neked készíttettem - mosolygott szerényen Dany.
A fiú ránézett és megvetően elfintorodott.
- Dothraki rongyok. Most akarod rám adni őket?
- Kérlek... nyugodtabb leszel és kényelmesebben érzed majd magad. Azt gondoltam... talán, ha
úgy öltözöl, mint ők, a dothrakik... - Dany nem tudta, hogyan mondja ki anélkül, hogy felébreszte-
né a sárkányt.
- Legközelebb majd varkocsba akarod fonni a hajam.
- Én soha... - miért volt mindig ilyen kegyetlen hozzá? Ő csak segíteni akart. - Nincs jogod a
varkocshoz, még nem arattál győzelmet.
Ennél rosszabbat nem is mondhatott volna. Az orgonaszín szemekben eszelős düh villant, de
nem merte megütni, amikor a szolgálólányai figyeltek és a khasa harcosai odakint várakoztak.
Viserys felvette a köpönyeget és megszagolta.
- Trágyaszaga van. Talán jó lesz lótakarónak.
- Külön neked varrattam Doreah-val - mondta neki a lány megbántva. - Ezek a ruhák egy
khalnak is dicséretére válnának.
- Én a Hét Királyság Ura vagyok, nem pedig valami fűfoltos vadember, csengőkkel a hajában! -
köpte Viserys a szavakat. Megragadta a karját. - Megfeledkezel magadról, ribanc. Azt hiszed, az a
nagy hasad megvéd, ha felébreszted a sárkányt?
Az ujjai fájdalmasan a karjába mélyedtek és egy pillanatig Dany megint kislánynak érezte ma-

236