Page 234 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 234

DAENERYS
         gát, amikor meghunyászkodott a haragja előtt. Kinyújtotta a másik kezét és megmarkolta az első
         dolgot, amihez hozzáért. Az öv volt az, amit neki szánt, a bronzmedálokkal díszített, súlyos lánc.
         Teljes erejéből meglendítette.
            Telibe találta vele a fiú arcát. Viserys elengedte. Vér csordult le az arcán, ahol az egyik medál
         éle felhasította.
            - Te vagy az, aki megfeledkezik magáról! - kiáltott rá Dany. - Hát nem tanultál semmit aznap a
         fűben? Menj innen, mielőtt idehívom a khasomat, hogy  ők dobjanak ki! Imádkozz, hogy Khal
         Drogo ne halljon erről az esetről, mert felvágja a gyomrodat és megetet a saját beleiddel!
            Viserys feltápászkodott.
            - Nagyon megemlegeted ezt a napot, majd amikor elfoglalom a királyságomat, te ringyó! - azzal
         sérült arcára szorított kézzel kiment a sátorból, otthagyva az ajándékait.
            A vére befröcskölte a gyönyörű homokselyem köpönyeget. Dany az arcához szorította a puha
         anyagot és keresztbevetett lábakkal leült a fekhelyére.
            - A vacsorád elkészült, khaleesi! - jelentette be Jhiqui.
            -  Nem  vagyok  éhes  -  mondta  szomorúan Dany. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. -
         Osszátok el az ételt magatok között és küldjetek belőle Ser Jorah-nak is, ha gondoljátok! - Egy pil-
         lanattal később hozzátette. - Kérlek, hozzátok ide nekem az egyik sárkánytojást!
            Irri odavitte neki a mélyzöld héjú tojást. Bronz pöttyök csillogtak a pikkelyek között, ahogy
         forgatta apró kezeiben. Dany az oldalára feküdt, magára húzta a köpönyeget és a tojást a duzzadt
         hasa és apró, érzékeny mellei között lévő hajlatba helyezte. Szerette fogni őket. Olyan gyönyörűek
         voltak, és néha a puszta közelségüktől is erősebbnek, bátrabbnak érezte magát, mintha erőt meríte-
         ne a kéreg alá zárt kősárkányokból.
            Ott feküdt, fogta a tojást, és hirtelen megérezte, ahogy a gyermek megmozdul benne... mintha
         kinyújtotta volna a kezét, fivér a fivérnek, vér a vérnek.
            - Te vagy a sárkány - súgta neki Dany. - Az igazi sárkány. Én tudom. Én tudom.
            Elmosolyodott és elaludt. Az otthonáról álmodott.









































                                                                                              237
   229   230   231   232   233   234   235   236   237   238   239