Page 235 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN

Könnyű hó hullott. Bran érezte a pelyhecskéket az arcán, ahogy elolvadnak, amikor gyengéd
esőként a bőréhez érnek. Egyenesen ült a lova hátán és nézte, ahogy a kapu vasrácsát felhúzzák.
Hiába próbált nyugodt maradni, a szíve vadul kalapált a mellkasában.
- Készen állsz? - kérdezte Robb.
Bran bólintott és igyekezett nem kimutatni a félelmét. A zuhanása óta nem járt Deresen kívül,
de elhatározta, hogy olyan büszkén fog kivonulni, mint akármelyik lovag.
- Akkor indulás! - Robb megsarkantyúzta nagy, szürkésfehér heréltjét és a ló kisétált a csapó-
rács alatt.
- Menj! - súgta Bran a saját lovának. Gyengéden megérintette a nyakát és a kicsiny, gesztenye-
barna kancacsikó megindult előre. Bran „Táncosnak" nevezte el. Kétéves volt és Joseth szerint
okosabb annál, mint amihez egy lónak joga lenne. Különlegesen tanították be, hogy értsen a gyep-
lőből, a hangból és az érintésből. Eddig a napig Bran csak az udvaron lovagolt rajta. Eleinte Joseth
vagy Hodor vezette, míg Bran a túlméretezett nyereghez szíjazva ült, amit az Ördögfióka rajzolt le
nekik, de az utóbbi két hétben már maga irányította. Körbe-körbe ügetett vele és minden megtett
kör után bátrabbnak érezte magát.
Elhaladtak a kapuház alatt, átkeltek a felvonóhídon és kijutottak a külső falakon túl. Nyár és
Szürke Szél mellettük loholtak a levegőbe szaglászva. Szorosan mögöttük Theon Greyjoy lovagolt
íjával és egy tegez széles fejű nyílvesszővel. Elhatározta, hogy elejt egy szarvast és erről tájékoztat-
ta is őket. Őt négy, sodronyinget és posztósapkát viselő őr követte és Joseth, a cingár istállófiú, akit
Robb lovászmesternek nevezett ki, míg Hullen távol volt. A sort Luwin mester zárta egy szamár
hátán. Bran jobban örült volna, ha ő és Robb kettesben lovagolnak ki, de Hal Mollen hallani sem
akart róla és Luwin mester is egyetértett vele. Ha Bran leesik a lováról vagy megsérül, a mester ott
akart lenni.
A kastélyon kívül helyezkedett el a piactér. A fabódék most elhagyatottan álltak. Végiglovagol-
tak a falu sáros utcáin gerendából és kőből épített kicsiny, takaros házak sorai előtt. Ötből jó, ha
egy lakott volt, ezeknek a kéményéből égő fa vékony füstje kígyózott az ég felé. A többi is megte-
lik majd, ahogy egyre hidegebb lesz. Amikor leesik a hó és északról megérkeznek az üvöltő, jeges
szelek, mesélte Öreg Nan, a parasztok elhagyják a fagyott mezőket és a távoli erődöket, megrakják
a szekereiket, s ekkor kel életre a téli város. Bran még sohasem látott ilyesmit, de Luwin mester
szerint ez az idő fenyegetően közeledik. A hosszú nyár vége már kézzelfogható közelségbe került.
Közeleg a tél.
Néhány falusi nyugtalanul nézegette a rémfarkasokat, ahogy a lovasok elhaladtak előttük és egy
ember leejtette a fát, amit cipelt, amikor ijedtében hátrálni kezdett, de a lakosság nagy része már
hozzászokott a látványhoz. Térdet hajtottak, amikor meglátták a fiúkat, Robb pedig mindegyiküket
úri biccentéssel üdvözölte.
Mivel a lábaival nem tudott kapaszkodni, a ló himbálózó mozgásától Bran eleinte bizonytalanul
érezte magát, de a nagy nyereg vastag szarvával és magas háttámlájával megnyugtatóan tartotta, a
mellén és a combján átvezetett szíjak pedig nem engedték, hogy leessen. Egy idő múlva a ritmus
kezdett természetessé válni. A nyugtalansága elmúlt, arcára pedig félénk mosoly költözött.
Két szolgálólány álldogált a Füstölgő Rönk, a helyi ivó cégére alatt. Amikor Theon Greyjoy
odakiáltott nekik, a fiatalabb lány elpirult és eltakarta az arcát. Theon megsarkantyúzta a lovát és
felzárkózott Robb mellé.
- Drága Kyra! - nevetett. - Az ágyban olyan fürge, mint egy menyét, de szólj csak hozzá egy
szót az utcán, s máris olyan vörös lesz, mint valami szűz. Meséltem már az éjszakáról, amikor ő és
Bessa...
- Ne, ha az öcsém is hallja, Theon! - figyelmeztette Robb és Branre pillantott.
Bran félrenézett és úgy tett, mintha nem hallotta volna, de magán érezte Greyjoy tekintetét. Biz-
tosan mosolygott is. Nagyon sokat mosolygott, mintha az egész világ egy titokzatos tréfa lenne,

238