Page 236 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
amit csak ő képes megérteni. Robb úgy tűnt, csodálja Theont és élvezi a társaságát, de Bran soha-
sem tudott megbarátkozni apja gyámfiával.
Robb közelebb lovagolt.
- Jól csinálod, Bran!
- Gyorsabban akarok menni - felelte a kisfiú.
Robb elmosolyodott.
- Ahogy óhajtod - ügetésre fogta a lovát. A farkasok utána iramodtak. Bran erősen megrántotta a
gyeplőt és Táncos meggyorsította a lépteit. Hallotta Theon Greyjoy kiáltását és a többi ló patáinak
dobogását maga mögött.
Bran köpönyege repkedett és csapkodott a szélben, és a hó az arcába vágott. Robb jócskán előtte
járt, időnként visszapillantott, hogy meggyőződjön róla, Bran és a többiek rendben követik-e. A fiú
megint megrántotta a gyeplőt. Táncos vágtába váltott, simán, mint a selyem. A távolság egyre
csökkent közöttük. Mire a farkaserdő szélénél, két mérfölddel a téli falu határától utolérte Robbot,
messze maguk mögött hagyták a többieket.
- Tudok lovagolni! - kiáltotta Bran vigyorogva. Majdnem olyan jó érzés volt, mintha repült vol-
na.
- Versenyezhetnénk, de félek, hogy te győznél! - Robb hangja könnyed és tréfálkozó volt, de
Bran érezte, hogy valami nyugtalanítja a bátyját a mosoly alatt.
- Nem akarok versenyezni - Bran körülnézett a rémfarkasok után. Mindkét állat eltűnt az erdő-
ben. - Hallottad Nyárt vonyítani tegnap éjjel?
- Szürke Szél is nyugtalan volt - felelte Robb. Aranybarna haja borzas és elhanyagolt volt, állát
pedig vöröses borosta szegélyezte, ezáltal idősebbnek nézett ki tizenöt événél. - Néha azt hiszem,
tudnak dolgokat... megéreznek dolgokat... - Robb sóhajtott. - Sohasem tudom, mennyit mondjak el
neked, Bran. Örülnék, ha idősebb lennél.
- Nyolcéves vagyok! - közölte Bran. - A nyolc nem olyan sokkal kevesebb a tizenötnél és utá-
nad én vagyok Deres örököse.
- Ez így igaz - Robb hangja szomorú volt és talán egy kicsit ijedt is. - Bran, el kell mondanom
neked valamit. Madár érkezett tegnap éjjel. Királyvárból. Luwin mester ébresztett fel.
Bran hirtelen megrémült. Sötét szárnyak, sötét szavak, mondta mindig Öreg Nan és az üzenetvi-
vő hollók az utóbbi időben igazolták a szólást. Amikor Robb írt az Éjszakai Őrség parancsnokának,
a visszatérő madár azt a választ hozta, hogy Benjen bácsi még mindig nem került elő. Azután üze-
net érkezett a Sasfészekből, Anyától, de az sem volt jó hír. Nem mondta meg, mikor akar visszatér-
ni, csak azt, hogy foglyul ejtette az Ördögfiókát. Bran majdhogynem megkedvelte a kicsi embert, a
Lannister név hallatán mégis mintha jeges ujjak szorítását érezte volna a gerincén. Volt valami a
Lannisterekkel kapcsolatban, valami, amire emlékeznie kellene, de amikor megpróbált elgondol-
kodni rajta, micsoda, elszédült és a gyomra összeszorult, mint egy kő. Robb annak a napnak a nagy
részét Luwin mesterrel, Theon Greyjoyjal és Hallis Mollennel töltötte bezárkózva. Azután hírvivő-
ket küldtek ki gyors lovakon, akik Robb parancsait vitték el észak minden sarkába. Bran hallotta,
hogy megemlítik a Cailin-árkot, az ősi erődítményt, amit az Elsők emeltek a Nyak északi végében.
Soha senki sem mondta el neki, mi történik, de tudta, hogy semmi jó.
És most egy újabb holló újabb üzenettel. Bran kétségbeesetten kapaszkodott a reménybe.
- Anyától érkezett? Hazajön?
- Az üzenetet Alyn küldte Királyvárból. Jory Cassel meghalt. És Wyl meg Heward is. A Király-
ölő gyilkolta meg őket - Robb felemelte az arcát és szembenézett a hóval. A pelyhek elolvadtak az
arcán. - Az istenek adjanak nekik nyugalmat!
Bran nem tudta, mit mondjon. Úgy érezte magát, mintha hasba rúgták volna. Jory a Deresi házi
testőrség kapitánya volt már Bran születése előtt.
- Megölték Joryt? - eszébe jutott, hányszor kergette Jory a tetőkön át. Maga előtt látta, amint ha-
talmas léptekkel szeli át az udvart páncélban és sisakban, vagy megszokott helyén ül a padon a
Nagy Csarnokban, s tréfálkozik evés közben. - Miért ölné meg bárki is Joryt?
Robb kábultan megrázta a fejét. A szemében tisztán látszott a fájdalom.

239