Page 240 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
lyosabb. Volt bennük valami szikár és rettenetes, ahogy ott álltak a szelíden szállingózó hóban.
Szürke Szél pofáját friss vér borította.
- Kutyák - jegyezte meg a nagy, kopasz ember megvetően. - Azt mondják, a farkasbőrnél semmi
sem melegíti jobban az embert éjszaka - széles mozdulatot tett. - Kapjátok el őket!
Robb elkiáltotta magát:
- Deres! - és megsarkantyúzta a lovát. A paripa leszáguldott a parton, ahol a rongyos emberek
sora összezárult. Egy fejszés férfi rontott rá, kiáltozva és vigyázatlanul. Robb kardja telibe kapta az
arcát. Iszonyú reccsenés hallatszott és világos vér fröcskölt szerteszét. A szürkeborostás a gyeplő
után kapott és egy pillanatra sikerült is megragadnia... ám ekkor Szürke Szél rávetette magát és a
földre teperte. Nagy csobbanással, ordítva zuhant a patakba és a késével vadul hadonászott a feje
körül, mikor eltűnt a víz alatt. A rémfarkas utána ugrott, és a tiszta víz vörössé vált, ahol eltűntek.
Robb és Osha a patak közepén csaptak össze. A nő hosszú lándzsája a fiú mellkasa felé csapott,
mint valami acélfejű kígyó egyszer, kétszer, háromszor, de Robb minden támadást hárított a kard-
jával, félrelökve a fegyver hegyét. A negyedik vagy az ötödik szúrásnál a magas nő túl messzire
nyúlt ki és egy másodpercre elveszítette az egyensúlyát. Robb nekieresztette a lovat és legázolta.
Kicsivel odébb Nyár Halinak ugrott neki. A kés a horpaszát találta el. Nyár vicsorogva csusz-
szant vissza és újra támadott. Ezúttal az állkapcsa bezárult a nő lábszárán. Az alacsony nő két kéz-
zel markolta meg a kést és lefelé döfött, de a farkas mintha megérezte volna a közeledő pengét. Egy
pillanatra elengedte áldozatát. A pofája tele volt bőrrel, ruhával és véres húscafatokkal. Amikor Ha-
li megtántorodott és elvágódott, megint rávetette magát, a hátára teperte és a fogai felszakították a
hasát.
A hatodik ember menekülni próbált a vérfürdőből... de nem jutott messzire. Miközben igyeke-
zett felkapaszkodni a patak túlsó oldalán, Szürke Szél ugrott ki a vízből csöpögő bundával. Lerázta
magáról a vizet és a rohanó férfi után iramodott. Egyetlen harapással eltépte a térdínt és a torkára
vetette magát, miközben a sikoltozó férfi visszacsúszott a víz felé.
Nem maradt más, csak a nagydarab vezér, Stiv. Rásuhintott Bran mellszíjára, megragadta a kar-
ját és megrántotta. Bran hirtelen érezte, hogy zuhan. Elterült a földön, a lábai összekeveredtek alat-
ta, az egyik lábfeje a patakba lógott. Nem érezte a víz hidegét, de érezte az acélt, ahogy Stiv a tor-
kához nyomta a tőrét.
- Vissza - figyelmeztette Robbot -, vagy esküszöm, elvágom a fiú gigáját!
Robb lihegve megfékezte a lovát. A harag elillant a szeméből, s kardforgató karja lehanyatlott.
Abban a pillanatban Bran mindent látott. Nyár Halit marcangolta, csillogó kék kígyókat rángat-
va ki a gyomrából. A nő szemei tágra nyíltan bámultak. Bran nem tudta eldönteni, él-e vagy halott.
A szürkeborostás és a fejszés mozdulatlanul hevertek, de Osha a térdein kúszott elejtett lándzsája
felé. Szürke Szél csöpögve megindult az irányába.
- Hívd vissza! - kiáltotta a nagydarab férfi. - Hívd vissza mind a kettőt, különben a nyomorék
fiú azonnal meghal!
- Szürke Szél, Nyár, hozzám! - mondta Robb.
A farkasok megtorpantak és feléje fordították a fejüket. Szürke Szél visszaügetett Robbhoz.
Nyár a helyén maradt, szemét Branre és a mellette álló férfira szegezte. Fenyegetően morgott. A
pofája nedves volt és vörös, de a szemei izzottak.
Osha a lándzsára támaszkodva álló helyzetbe tornázta magát. A felkarján tátongó sebből, ahol
Robb megvágta, vér szivárgott. Bran látta, hogy a nagydarab ember arcán veríték csorog. Rájött,
hogy Stiv éppúgy fél, mint ő.
- Starkok - morogta a férfi. - Rohadt Starkok! - felemelte a hangját. - Osha, öld meg a farkasokat
és vedd el e kardját!
- Öld meg őket magad! - vágott vissza a nő. - Én nem megyek közel azokhoz a szörnyetegek-
hez.
Stiv egy pillanatra elbizonytalanodott. A keze remegett. Bran vékony vércsíkot érzett ott, ahol a
penge a nyakához feszült. A férfi bűze betöltötte az orrát. A félelem szaga volt az.
- Te! - kiáltott Robbra. - Van neved?

243