Page 241 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Robb Stark vagyok, Deres örököse.
- Ez a fivéred?
- Igen.
- Ha élve akarod visszakapni, tedd, amit mondok! Le a lóról!
Robb habozott egy pillanatig, majd lassan, óvatosan leszállt a nyeregből és megállt, karddal a
kezében.
- Most öld meg a farkasokat!
Robb nem mozdult.
- Csináld! Vagy a farkas, vagy a fiú!
- Ne! - kiáltotta Bran. Ha Robb megteszi, amit mond neki, Stiv azonnal megöli mindkettőjüket,
amint a farkasok elpusztultak.
A kopasz férfi szabad kezével megmarkolta a haját és kegyetlenül megcsavarta, míg Bran fáj-
dalmában fel nem zokogott.
- Te nyomorék, te fogd be a szád, hallod? - Még jobban megcsavarta. - Hallod?
Halk pendülés hallatszott az erdőből mögöttük. Stiv fojtott nyögést hallatott, amint hirtelen fél
lábnyi széles, pengeéles nyílhegy robbant ki a mellkasából. A nyílvessző vörös volt, mintha vérrel
festették volna be.
A tőr lehanyatlott Bran torkáról. A nagydarab ember megingott és összeesett, arccal a patakba.
A nyíl kettétört a teste alatt. Bran figyelte, ahogy a vére elkeveredik az örvénylő vízzel.
Osha körülnézett, ahogy Apa testőrei előbukkantak a fák alatt, kezükben fegyverrel. Eldobta a
lándzsáját.
- Irgalmazz, uram! - kiáltotta Robbnak.
Az őrök arcán különös, sápadt kifejezés ült, ahogy felmérték a mészárlás helyszínét. Bizonyta-
lanul pillantgattak a farkasokra, s amikor Nyár visszatért Hali teteméhez, hogy lakmározzon belőle,
Joseth elejtette a tőrét és öklendezve a bokrokhoz támolygott. Még Luwin mester is döbbentnek
látszott, amikor előlépett egy fa mögül, de csak egy pillanatra. Azután megrázta a fejét és átgázolt a
patakon Branhez.
- Megsérültél?
- Megvágta a lábamat - felelte Bran -, de nem éreztem semmit.
Miközben a mester letérdelt, hogy megvizsgálja a sebet, Bran hátranézett. Theon Greyjoy állt
egy őrfa mellett, íjjal a kezében. Mosolygott. Mindig mosolygott. A lába mellett fél tucat földbe
szúrt nyílvessző látszott, de csak egyre volt szükség.
- A halott ellenség gyönyörű dolog! - közölte.
- Jon mindig azt mondta, hogy egy barom vagy, Greyjoy - szólalt meg Robb hangosan. -Meg
kéne hogy kötöztesselek az udvaron és hagynom, hogy Bran rajtad gyakorolja a nyilazást!
- Inkább hálásnak kellene lenned nekem, amiért megmentettem az öcséd életét.
- És mi lett volna, ha elvéted a lövést? - kérdezte Robb. - Mi lett volna, ha csak megsebesíted?
Mi lett volna, ha megmozdul a keze vagy Brant találod el helyette? Honnét tudtad, hogy az az em-
ber nem visel mellvértet, amikor csak a köpönyege hátát láttad? Akkor mi történt volna az öcsém-
mel? Gondoltál egyáltalán erre, Greyjoy?
Theon mosolya eltűnt. Mogorván vállat vont és nekiállt egyenként kihúzni a nyílvesszőit a puha
földből.
Robb haragosan meredt az őrökre.
- Hol voltatok? - kérte számon rajtuk. - Azt hittem, itt vagytok közvetlenül mögöttünk!
A katonák ijedten néztek egymásra.
- Követtünk, uram - szólalt meg Quent, a legfiatalabb, akinek a szakálla helyén csak puha, barna
pihék nődögéltek. - Csak előbb bevártuk Luwin mestert és a szamarát, bocsáss meg, azután meg,
nos hát... - Theonra pillantott, majd zavartan elkapta a tekintetét.
- Megláttam egy pulykát - mondta Theon bosszúsan a kérdés miatt. - Honnan tudhattam volna,
hogy egyedül hagyod a fiút?
Robb megint Theon felé fordult. Bran még sohasem látta ennyire haragosnak, mégsem szólt egy

244