Page 244 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
Az egész birodalomban az Arrynok börtöne volt az egyetlen, ahonnét a foglyok kedvükre tá-
vozhattak. Azon az első napon, miután órákon keresztül tüzelte a bátorságát, Tyrion hasra feküdt a
cellában és a peremhez kúszott, hogy kidugja a fejét és lenézzen. Ég erődje hatszáz lábbal volt alat-
ta, s köztük nem volt más, csak az üres levegő. Ha kidugta a nyakát annyira, amennyire csak képes
volt, más cellákat látott jobbra, balra és maga fölött. Úgy érezte magát, mintha egy méhecske lenne
egy óriási kőlépben, akinek letépték a szárnyát.
A cellában nagyon hideg volt. A szél éjjel-nappal üvöltött, a legrosszabb azonban az volt, hogy
a padló lejtett. Igaz, hogy nagyon kevéssé, de ez is éppen elég volt. Félt elaludni, mert attól tartott,
álmában átfordul és hirtelen arra riad fel, hogy átzuhan a peremen. Nem csoda, hogy a foglyok
előbb-utóbb megőrültek az égi cellákban.
Az istenek óvjanak engem, írta egy korábbi lakó a falra valamivel, ami kísértetiesen hasonlított a
vérre, hív a kékség. Tyrion eleinte eltűnődött, ki lehetett az és mi történt vele, de később úgy dön-
tött, hogy inkább nem akarja tudni.
Bár fogta volna be a száját...
Az a nyomorult kisfiú kezdte az egészet, ahogy ott bámult le rá az Arryn-ház holdas-sólymos
zászlói alatt álló faragott varsafa trónusról. Tyrion Lannisterre egész életében lefelé néztek, de azért
nem vizenyős szemű hatévesek, akik alá tömött párnákat kell gyömöszölni, hogy elérjék egy férfi
magasságát.
- Ő a rossz ember? - kérdezte a fiúcska a babáját szorongatva.
- Igen, ő az - felelte neki Lady Lysa a mellette álló kisebb trónról. Az asszony tetőtől-talpig
kékbe öltözött és bepúderezte meg illatszerekkel szórta be magát az udvarában lebzselő kérők mi-
att.
- Olyan kicsi - kuncogott a Sasfészek Ura.
- Ez Tyrion. Az Ördögfióka, a Lannister-házból, aki meggyilkolta az apádat - az asszony fel-
emelte a hangját, hogy az teljesen betöltse a Sasfészek Nagytermét. A hang visszaverődött a tejfe-
hér falakról és a karcsú oszlopokról, s minden férfi jól hallotta. - Meggyilkolta a Király Segítőjét!
- Óh, hát őt is megöltem? - szólalt meg Tyrion, mint valami bolond.
Az idő különösen megfelelő lett volna rá, hogy csukva tartsa a száját s lehajtsa a fejét. Most már
jól látta. Hét pokol, jól látta már akkor is! Az Arrynok Nagyterme hosszú volt és puritán berende-
zésű. Kéken erezett márványfalai rideg, elutasító hidegséget árasztottak magukból, de az őt körül-
vevő arcok még ennél is sokkalta hidegebbek voltak. Kaszter hegy hatalma messze volt és Arryn
Völgyében a Lannistereknek nem voltak barátai. A legjobb védekezés az alázat és a hallgatás lett
volna.
Tyrion hangulata azonban túlságosan is fel volt dúlva, hogysem képes lett volna józan eszére
hallgatni. Szégyenére összeesett a Sasfészekbe vezető egynapos útjuk utolsó szakaszán. Satnya lá-
bai képtelenek voltak tovább vinni. Bronn cipelte tovább és a megaláztatás csak olaj volt haragja
tüzére.
- Úgy látszik, szorgos kis fickó voltam az utóbbi időben - mondta keserű gúnnyal a hangjában. -
Nem is tudom, hogy tudtam időt szakítani erre a sok mészárlásra, meg gyilkosságra.
Nem lett volna szabad elfelejtenie, kivel áll szemben. Lysa Arryn és féleszű, puhány fiacskája
nem a szellemesség iránti szeretetükről voltak híresek az udvarban, különösen ha a szellemesség el-
lenük irányult.
- Ördögfióka - szólalt meg Lysa hidegen -, vigyázz arra az éles nyelvedre és beszélj tisztelettu-
dóan a fiammal, mert ígérem, keservesen megbánod. Ne feledd, hol vagy! Ez a Sasfészek, ezek pe-
dig körülötted a Völgy lovagjai, igaz férfiak, akik nagyon szerették Jon Arrynt. Bármelyikük kész
lenne meghalni értem.
- Lady Arryn, ha bármiféle bántódásom esik, Jaime fivérem boldogan tesz róla, hogy ez be is
következzék. - Tyrion már akkor tudta, hogy ostobaságot beszél, amikor a szavai elhagyták a szá-
ját.
- Tudsz repülni, Lannister uram? - kérdezte Lady Lysa. - Van a törpéknek szárnyuk? Ha nem,
bölcsebben tennéd, ha lenyelnéd a következő fenyegetést, ami eszedbe jut.

247