Page 242 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 242

BRAN
         szót sem. Végül letérdelt Luwin mester mellé.
            - Mennyire súlyos a sebe?
            - Nem több egy karcolásnál - válaszolta a mester. Megnedvesített egy darab ruhát a patakban,
         hogy kitisztítsa a vágást. - Ketten feketét viselnek - mondta Robbnak, miközben dolgozott.
            Robb arrafelé fordította a fejét, ahol Stiv hevert kiterülve a patakban. A rongyos fekete köpeny
         meg-megmozdult, ahogy az áramló víz belekapaszkodott.
            - Dezertőrök az Éjjeli Őrségből - jegyezte meg komoran. - Bolondok lehettek, hogy ilyen közel
         merészkedtek Dereshez.
            - Az ostobaságot és az elkeseredettséget gyakran nehéz megkülönböztetni egymástól -mondta
         Luwin mester.
            - Eltemessük őket, uram? - kérdezte Quent.
            - Ők sem temettek volna el minket - morogta Robb. - Vágjátok le a fejüket, hogy visszaküldhes-
         sük a Falhoz! A többit majd elvégzik a dögmadarak.
            - Ezzel mi legyen? - Quent Oshára bökött a hüvelykujjával.
            Robb odament a nőhöz. Az egy fejjel magasabb volt, mint ő, de a közeledtére térdre hullott.
            - Kíméld meg az életem, Stark uram és a tiéd vagyok!
            - Az enyém? Ugyan mit kezdenék én egy esküszegővel?
            - Én nem szegtem meg semmilyen esküt. Stiv és Wallen szökött meg a Falról, nem én. A fekete
         varjak között nincs helye nőknek.
            Theon Greyjoy közelebb ballagott.
            - Add a farkasoknak - biztatta Robbot. Az asszony a halomra pillantott, ami megmaradt Haliból,
         de ugyanolyan gyorsan el is kapta a tekintetét. Megborzongott. Még az őrök arca is zöldes volt az
         undortól.
            - De hát asszony - mondta Robb.
            -  Egy  vadember - mondta neki Bran. - Azt mondta, hagyjanak életben, hogy átadhassanak
         Mance Raydernek.
            - Van neved? - kérdezte tőle Robb.
            - Osha, szolgálatodra, uram - motyogta elkeseredetten.
            Luwin mester felállt.
            - Lehet, hogy hasznunkra válna, ha kikérdeznénk.
            Bran látta a megkönnyebbülést bátyja arcán.
            - Ahogy mondod, mester. Wayn, kötözd meg a kezeit! Velünk jön Deresbe... és a vallomása
         majd eldönti, életben marad-e.






























                                                                                              245
   237   238   239   240   241   242   243   244   245   246   247