Page 246 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
milyen gyilkossággal, a Starkoknak, amennyire meg tudta ítélni, nincs bizonyítékuk ellene. Hadd
vigyék az ügyet a Vastrón és a birodalom lovagjai elé! Ez a végüket jelentené. Bár Cersei elég okos
lenne, hogy erre rájöjjön...
Tyrion Lannister felsóhajtott. A nővére nem nélkülözött bizonyos alacsony fokú ravaszságot, de
a büszkesége elvakította. A sértést látná az esetben, nem a lehetőséget. Jaime pedig még rosszabb.
Meggondolatlan, önfejű és nagyon hamar haragra gerjed. A bátyja soha nem oldozott el egy cso-
mót, amikor a kardjával ketté is vághatta.
Kíváncsi lett volna rá, melyikük küldhette a bérgyilkost, hogy elnémítsa a Stark fiút és hogy va-
lóban volt-e részük Lord Arryn halálában. Ha az öreg Segítőt valóban meggyilkolták, a tettet ügye-
sen és körmönfontan hajtották végre. Az emberek az ő korában gyakran meghalnak mindenféle vá-
ratlan betegségben. Ezzel szemben az, hogy egy bolondot küldenek a Stark gyerekre egy lopott
késsel, hihetetlenül kétbalkezes megoldásnak tűnt. És ha már itt tartunk, nem különös ez...?
Tyrion megborzongott. Csúnya gyanú ébredt benne. Könnyen lehet, hogy a rémfarkas és az
oroszlán nincsenek egyedül az erdőben, ha pedig ez igaz, akkor valaki vele akarja kikapartatni a
gesztenyéjét. Tyrion Lannister gyűlölte, ha felhasználják.
Ki kell jutnia innét, minél előbb. Az esélye, hogy legyűrheti Mordot, gyakorlatilag a nullával
egyenlő és nem valószínű, hogy a közeljövőben bárki becsempészne neki egy hatszáz láb hosszú
kötelet. Ki kell tehát beszélnie magát. Ha a szája bejuttatta ebbe a cellába, akár ki is juttathatja in-
nét!
Tyrion feltápászkodott. Minden erejével megpróbált nem odafigyelni a padló lejtésére, amely
alig észrevehetően, de állandóan a perem felé terelte. Öklével dörömbölni kezdett az ajtón.
- Mord! - kiabálta. - Foglár! Mord, gyere ide!
Vagy tíz percen át kellett ordítoznia, mire meghallotta az őr lépteit. Tyrion egy pillanattal az-
előtt lépett hátra, hogy az ajtó hatalmas csattanással kivágódott.
- Zajt csap - morgott Mord vérszomjas szemekkel. Egyik vaskos kezéből, kettőbe hajtva széles,
vastag bőrszíj lógott.
Sohasem szabd meglátniuk rajtad, hogy félsz, emlékeztette magát Tyrion.
- Szeretnél gazdag lenni? - kérdezte.
Mord megütötte. Visszakézből lustán meglendítette a bőrszíjat, de az pont a felkarján találta el
Tyriont. Megtántorodott a csapás erejétől és a fájdalomtól összeszorította a fogait.
- Nem száj, törpe ember! - figyelmeztette Mord.
- Arany - mondta Tyrion mosolyt színlelve. - Kaszter hegy tele van arannyal... ahhhh... -az ütést
ezúttal szemből kapta és Mord több erőt fektetett bele. A bőrszíj csattant és összerándult. Tyriont a
bordái között érte. A törpe nyöszörögve térdre rogyott. Kényszerítette magát, hogy felnézzen a bör-
tönőrre.
- Gazdag, mint a Lannisterek - lihegte - Így mondják, Mord...
Mord röffent egyet. A szíj sivítva szelte a levegőt és telibe kapta Tyrion arcát. A fájdalom úgy
átjárta a testét, hogy nem is emlékezett a zuhanásra, de amikor megint kinyitotta a szemét, a cella
padlóján hevert. A füle csengett, a szája pedig tele volt vérrel. Valami szilárd pont után tapogató-
zott, hogy feltápászkodhasson, ám az ujjai csak a semmit markolászták. Tyrion úgy rántotta vissza
a kezét, mintha megégette volna és igyekezett visszatartani a lélegzetét. Pontosan a peremre esett,
néhány hüvelyknyire a kékségtől.
- Még valami? - Mord mindkét markával megszorította a szíjat és nagyot rántott rajta. A csatta-
nó hangtól Tyrion rémülten rándult össze. A foglár röhögött.
Nem fog lelökni, biztatta magát kétségbeesetten Tyrion, miközben elkúszott a peremtől. Catelyn
Starknak élve kellek, ez az ökör nem mer megölni. Keze fejével letörölte a szájáról a vért, elvigyo-
rodott és megszólalt:
- Ez kemény volt, Mord. - A börtönőr rábandzsított. Nem tudta eldönteni, hogy gúnyolódik-e
rajta. - Jó hasznát venném egy ilyen erős embernek, mint te.
A szíj megint lecsapott, de Tyrionnak ezúttal sikerült félrehajolnia előle. Éppen, hogy csak sú-
rolta a vállát, de semmi több.

249