Page 247 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Arany - ismételte meg, miközben hátrafelé kúszott, mint egy rák. - Több arany, mint amennyit
itt egész életedben láthatsz. Elég, hogy földet, asszonyokat, lovakat vehess... úr lehetne belőled.
Lord Mord. - Tyrion felköhögött egy adag véres váladékot és kiköpte az alattuk tátongó semmibe.
- Nem arany - mondta Mord.
Figyel rám, villant át Tyrion agyán.
- Amikor elfogtak, megszabadítottak a pénzemtől, de az arany attól még az enyém. Lehet, hogy
Catelyn Stark foglyul ejt valakit, de odáig nem alacsonyodik, hogy ki is rabolja. Az nem lenne be-
csületes. Segíts nekem és minden aranyam a tiéd! - Mord ostora megint lecsapott, de ez már csak
amolyan félig-meddig jellegű, elhamarkodott, lassú és undorodó támadás volt. Tyrion elkapta a
bőrt és megmarkolta. - Te nem kockáztatsz semmit. Csak annyit kell tenned, hogy elviszel egy
üzenetet.
A börtönőr kirántotta a szíjat Tyrion kezéből.
- Üzenet - szólalt meg, mintha még sohasem hallotta volna ezt a szót. A gondolkodás mély ba-
rázdákat rajzolt a homlokára.
- Hallottad az ajánlatomat, uram. Csak el kell vinned az üzenetemet az úrnődnek. Mondd meg
neki, hogy... - Mit? Mi az, ami rávehetne Lysa Arrynt, hogy megenyhüljön? Az ötlet hirtelen fo-
gant meg Tyrion Lannister agyában. - ...mondd meg neki, hogy be akarom vallani a bűneimet!
Mord felemelte a kezét, Tyrion pedig összehúzta magát és felkészült a következő ütésre, de a
foglár habozott. A szemében látszott, hogy a gyanú és a kapzsiság küzd benne. Akarta azt az ara-
nyat, de mégis valami trükktől tartott. Úgy is nézett ki, mint akit sokszor átejtettek.
- Hazugság - morogta sötéten. - Törpe ember becsap.
- Írásba fektetem az ígéretemet! - fogadkozott Tyrion.
Az analfabéták egy része megvetéssel kezelte az írást, más részük viszont szinte babonás tiszte-
lettel tekintett a leírt szóra, mintha az valamiféle varázslat lenne. Mord szerencsére az utóbbiak kö-
zé tartozott. Leeresztette a szíjat.
- Leír arany. Sok arany.
- Óh, sok arany - nyugtatta meg Tyrion. - Az erszény csak ízelítő, barátom. A bátyám tömör
aranypáncélt hord. - Jaime páncélja valójában aranyozott acél volt, de ez a mamlasz úgysem tudná
megkülönböztetni.
Mord gondterhelten babrált a bőrszíjjal, de végül engedett és elment papírért meg tintáért. Ami-
kor a levél elkészült, a börtönőr gyanakodva meredt rá.
- Most pedig vidd el az üzenetemet! - sürgette Tyrion.
Reszketett álmában, amikor érte jöttek, még aznap késő éjjel. Mord kinyitotta az ajtót, de
csendben maradt. Ser Vardis Egen a csizmája orrával ébresztette fel Tyriont.
- Talpra, Ördögfióka! Az úrnőm látni akar.
Tyrion kidörgölte az álmot a szeméből és grimaszt vágott, amit alig érzett.
- Nem vitás, hogy így van, de miből gondolod, hogy én is látni kívánom őt?
Ser Vardis arca elborult. Tyrion jól emlékezett rá a Királyvárban töltött évekből, amikor a Segí-
tő házi testőrségének kapitányaként szolgált. Szögletes, nyílt arc, ezüstös haj, erős testalkat és a
humorérzék teljes hiánya.
- A te kívánságaid nem érdekelnek. Talpra, vagy elvitetlek!
Tyrion esetlenül feltápászkodott.
- Hideg éjszakánk van - jegyezte meg közömbösen -, és a Nagyterem olyan huzatos! Nem áll
szándékomban megfázni. Mord, volnál olyan kedves és idehoznád a köpenyemet?
A börtönőr rámeredt. A szemében a gyanú tompa fénye pislákolt.
- A köpönyegem - ismételte meg Tyrion. - Az árnyékbőr, amit átvettél tőlem megőrzésre. Em-
lékszel.
- Hozd ide neki azt a rohadt köpönyegét! - mondta Ser Vardis.
Mord nem mert ellenkezni. Olyan pillantást vetett Tyrionra, amely jövőbeli megtorlást ígért, de
elment a köpönyegért. Amikor foglya nyaka köré tekerte, Tyrion elmosolyodott.
- Köszönöm. Rád fogok gondolni, valahányszor felveszem. - Átvetette a hosszú bunda lelógó

250