Page 266 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 266
JON
- A tűz melletti szék nagyszerű lenne - szólalt meg, amikor megérezte az arcán a meleget. Miu-
tán kényelmesen elhelyezkedett, Chett betakarta a lábát egy bundával és odaállt az ajtó mellé.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek, mester! - mondta Havas Jon.
- Nem ébresztettél fel - felelte Aemon mester. - Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb alvásra
van szükségem, ahogy öregszem, én pedig már nagyon öreg vagyok. Gyakran töltök el fél éjszaká-
kat szellemek társaságában és úgy emlékszem ötven évvel ezelőtti dolgokra, mintha tegnap történ-
tek volna. Egy éjféli látogató rejtélye kellemesen eltereli a figyelmemet. Mondd hát el, Havas Jon,
miért jöttél el hozzám ebben a szokatlan órában?
- Hogy kérjem, Samwell Tarlyt vegyék ki a kiképzendők közül és fogadják az Éjjeli Őrség test-
véreinek sorába.
- Ehhez semmi köze Aemon mesternek - szólalt meg Chett.
- A parancsnokunk Ser Alliser Thorne kezébe adta az újoncok kiképzésének feladatát -mondta a
mester szelíden. - Csak ő mondhatja meg, mikor áll készen valaki az eskütételre, ahogy ezt biztosan
te is tudod. Miért jöttél tehát hozzám?
- A parancsnok hallgat rád - válaszolta Jon. - A te feladatod gondoskodni az Éjjeli Őrség sebe-
sültjeiről és betegeiről.
- És a te Samwell barátod sebesült vagy beteg?
- Az lesz - mondta Jon -, ha nem segítesz.
Elmondott nekik mindent, még azt a részt is, amikor Rast torkának ugrasztotta Szellemet.
Aemon mester csendben hallgatta, vak szemeit a tűzre szegezve, Chett arca azonban minden szónál
sötétebb lett.
- Ha nem vagyunk ott, hogy vigyázzunk rá, Samnek nem lesz esélye - fejezte be Jon. - Remény-
telen a karddal. A húgom, Arya fel tudná aprítani, pedig még tízéves sincsen. Ha Ser Alliser küzde-
lembe parancsolja, csak idő kérdése, hogy megsebesüljön vagy meghaljon.
Chett nem bírta tovább.
- Láttam ezt a kövér kölyköt az étkezdében - tört ki. - Tényleg egy disznó és ha igaz, amit mon-
dasz, gyáva féreg is.
- Lehet, hogy így van - szólalt meg Aemon mester. - Mondd, Chett, te mit javasolnál, mihez
kezdjünk egy ilyen fiúval?
- Hagyjátok ott, ahol van! - vont vállat Chett. - A Falon nincs helye a gyengéknek. Hadd gyako-
roljon, míg készen nem áll! Nem baj, ha évekbe telik is. Ser Alliser férfit farag belőle vagy végez
vele, ahogy az istenek akarják.
- Ez ostobaság! - mondta Jon. Mély lélegzetet vett, hogy összeszedje a gondolatait. - Emlék-
szem, egyszer megkérdeztem Luwin mestert, miért visel láncot a nyakában.
Aemon mester könnyedén megérintette saját nyakékét. Csontos, ráncos ujjai végigsimították a
súlyos fémkarikákat.
- Folytasd!
- Azt felelte, hogy a mesterek gallérja azért készül láncszemekből, hogy emlékeztessék rá, hogy
szolgálatot fogadott - idézte fel Jon. - Megkérdeztem, miért van minden szem másfajta fémből. Egy
ezüstlánc sokkal jobban illene a szürke köpönyegéhez, mondtam neki. Luwin mester nevetett. Egy
mester tanulással kovácsolja a láncát, válaszolta. A különböző fémek mind-mind egy különböző
tudás: az arany a pénz és a számlák, az ezüst a gyógyítás, a vas pedig a háborúzás tudománya. Azt
mondta, más jelentésekkel is bírnak. A gallér azért van, hogy emlékeztesse a mestert a birodalomra,
amit szolgál, nem így van? Az urak az arany, a lovagok pedig az acél, de két szemből nem lehet
láncot készíteni. Ezüstre, vasra, ólomra, bádogra, rézre meg az összes többire is szükség van, ezek
pedig a parasztok, a kovácsok, a kereskedők és a többiek. Egy lánchoz sokféle fémre van szükség,
ahogyan a földnek is sokféle ember kell.
Aemon mester elmosolyodott.
- Tehát?
- Az Éjjeli Őrségnek is sokféle ember kell. Különben miért lennének felderítők, intézők meg
építők? Lord Randyll nem tudott harcost faragni Samből, és ez Ser Allisernek sem fog sikerülni. A
269

