Page 268 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION

Egy nyárfás csalitban húzták meg magukat a magas út mellett. Tyrion száraz fát gyűjtött, mialatt
a lovaik csillapították szomjukat egy hegyi patakból. Lehajolt, felvett egy törött ágat és szemügyre
vette.
- Ez megfelel? Nem vagyok gyakorlott a tűzgyújtásban. Mindig Morrec rakott tüzet nekem.
- Tűz? - Bronn kiköpött. - Olyan éhes vagy, hogy meg akarsz halni, törpe? Vagy elment az
eszed? A tűz mérföldekről a nyakunkra hozza a klánokat. Én szeretném túlélni ezt az utat,
Lannister!
- És ezt hogy tervezed? - kérdezte Tyrion. A hóna alá dugta az ágat és körülnézett a ritkás aljnö-
vényzetben, újabbak után kutatva. A háta fájt a hajlongástól. Már hajnal óta lovagoltak, amióta a
mogorva Ser Lyn Corbray kikísérte őket a Véres Kapun és megparancsolta nekik, hogy soha ne tér-
jenek vissza.
- Semmi esélyünk harcolva megtenni az utat - mondta Bronn -, de két ember nagyobb távolságot
képes megtenni és kisebb feltűnést kelt. Minél kevesebb időt töltünk itt a hegyek között, annál va-
lószínűbb, hogy elérjük a folyót. Azt mondom, vágtassunk gyorsan és keményen. Lovagoljunk éj-
szaka és rejtőzzünk el nappal, kerüljük el az utat, ahol csak tudjuk, ne csapjunk zajt, ne gyújtsunk
tüzet.
Tyrion Lannister felsóhajtott.
- Remek terv, Bronn. Tégy, ahogy akarsz... és bocsáss meg, ha nem töltöm azzal az időmet,
hogy eltemesselek!
- Azt hiszed, túlélsz engem, törpe? - A zsoldos elvigyorodott. Sötét hézag tátongott a mosolyán,
ahol Ser Vardis Egen pajzsa letörte egy fogát.
Tyrion vállat vont.
- Ha gyorsan és keményen vágtatunk éjszaka, minden esélyünk megvan rá, hogy lezuhanunk
egy hegyről és kitörjük a nyakunkat. Én inkább lassan és kényelmesen szeretném lebonyolítani az
átkelést. Tudom, hogy te szereted a lóhúst, Bronn, de ha a lovaink ezúttal kidőlnek alólunk, kényte-
lenek leszünk megpróbálkozni az árnyékmacskák felnyergelésével... és az igazat megvallva, szerin-
tem a klánok megtalálnak, bármit teszünk. A szemük mindenütt ott van. - Kesztyűs kezével körbe-
mutatott az őket körülvevő sziklákon.
Bronn grimaszt vágott.
- Akkor halott emberek vagyunk, Lannister.
- Ha így van, legalább szeretnék kényelmesen meghalni - felelte Tyrion. - Tűzre van szüksé-
günk. Az éjszakák nagyon hidegek idefent, a meleg étel pedig megtölti a gyomrunkat és felvidítja a
lelkünket. Mit gondolsz, elejthetünk valami vadat? Lady Lysa volt olyan kedves és bőségesen ellá-
tott bennünket sózott marhahússal, kemény sajttal és száraz kenyérrel, én azonban nem örülnék, ha
kitörne a fogam ilyen távol a legközelebbi mestertől.
- Én találok húst - Bronn sötét szemei gyanakodva méregették Tyriont egy fekete hajtincs mö-
gül. - Itt kellene hagynom téged az ostoba tüzeddel. Ha elvenném a lovadat, kétszer akkora esélyem
lenne, hogy megússzam a dolgot. Akkor mit csinálnál, törpe?
- Minden bizonnyal meghalnék - Tyrion lehajolt egy újabb gallyért.
- Nem hiszed, hogy megtenném?
- Gondolkodás nélkül megtennéd, ha az életed múlna rajta. Elég gyorsan elnémítottad Chiggen
barátodat is, amikor azt a nyílvesszőt kapta a hasába - Bronn a hajánál fogva hátrafeszítette a fickó
fejét és a tőrét a füle alatt a nyakába vágta, utána pedig azt mondta Catelyn Starknak, hogy a másik
zsoldos a sebébe halt bele.
- Már jóformán halott volt - mondta Bronn -, és a nyögdécselése csak ránk hozta volna őket.
Chiggen is megtette volna ugyanezt értem... és nem volt a barátom, csak egy fickó, akivel együtt
lovagoltam. Vigyázz, törpe! Harcoltam érted, de ez nem jelenti azt, hogy szeretlek is.
- A kardodra volt szükségem - közölte Tyrion -, nem pedig a szeretetedre. - Ledobta a marék fát

271