Page 270 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
kecske combja forgott lassan a lángok fölött fröcsögve és sziszegve.
- Már csak egy kis jófajta bor hiányzik, amivel leöblíthetnénk a gidát - sóhajtott fel Tyrion.
- Az, egy asszony és még egy tucat fegyver - felelte Bronn. Keresztbe tett lábakkal ült a tűz mel-
lett és kardját élezte egy olajos kő segítségével. Volt valami furcsán megnyugtató a súrlódó hang-
ban, ahogy fel-alá húzgálta az acélon. - Nemsokára koromsötét lesz - figyelmeztette a zsoldos. - Én
viszem az első őrséget... ha érünk vele valamit egyáltalán. Lehet, hogy jobban járunk, ha hagyjuk
álmunkban megöletni magunkat.
- Óh, szerintem sokkal előbb itt lesznek, mintsem alvásra kerülhetne a sor. - Tyrion szájában
összefutott a nyál a sülő hús illatára.
Bronn őt figyelte a tűz fölött.
- Valami terved van - szólalt meg tompán az egymáson súrlódó kő és acél hangján át.
- Nevezzük inkább reménynek - felelte Tyrion. - Újabb kockadobásnak.
- Amelynél az életünk a tét?
Tyrion megvonta a vállát.
- Mi más választásunk van? - a tűz fölé hajolt és levágott egy vékony szelet húst a gidáról. -
Ahhhh! - sóhajtott boldogan, ahogy rágni kezdte. Zsír csorgott le az arcán. - Egy kicsit rágósabb,
mint ahogy szeretem, és hiányzik belőle a fűszer, de nincs okom panaszra. Ha még mindig a Sasfé-
szekben volnék, most egy szakadék szélén táncolnék egy tál főtt bab reményében.
- Mégis adtál a foglárnak egy erszény aranyat - jegyezte meg Bronn.
- Egy Lannister mindig megfizeti a tartozását.
Még Mord is alig hitt a szemének, amikor Tyrion odadobta neki a bőrerszényt. A börtönőr sze-
mei akkorák lettek, mint két tojás, amikor kioldotta a zsinórt és megpillantotta az arany csillogását.
- Az ezüstöt megtartottam - mondta neki Tyrion ravasz mosollyal -, de az aranyat neked ígér-
tem, s íme itt van! - Több volt, mint amennyit egy Mordhoz hasonló ember egész életében össze-
szedhetett a rabok bántalmazásával. - Ne feledd, mit mondtam: ez csak ízelítő. Ha valaha is meg-
unod Lady Arryn szolgálatát, jelentkezz Kaszter Hegyen, és én kifizetem neked a tartozásom hátra-
lévő részét! - Mord kezéből aranysárkányok hullottak a földre, a foglár térdre rogyott és megígérte,
hogy pontosan ezt fogja tenni.
Bronn elővette a tőrét és kivette a húst a tűzből. Vastag, ropogósra sült hússzeleteket kanyarított
le a csontról, miközben Tyrion kivájta a belet a száraz kenyér két sarkából, hogy tányérként hasz-
nálhassák őket.
- Ha tényleg elérjük a folyót, mit fogsz tenni? - kérdezte a zsoldos vagdosás közben.
- Óh, kezdetnek megtenné talán egy szajha, egy tollas ágy és egy kancsó bor - Tyrion odatartot-
ta a tányérját, Bronn pedig megtöltötte hússal. - Azután pedig, azt hiszem, Kaszter Hegy vagy Ki-
rályvár felé venném az irányt. Van néhány megválaszolásra váró kérdésem egy bizonyos tőrrel
kapcsolatban.
A zsoldos rágott és nyelt.
- Tehát igazat beszéltél? Tényleg nem a te tőröd volt?
Tyrion halványan elmosolyodott.
- Úgy nézek ki, mint aki hazudik?
Mire a gyomruk megtelt, feljöttek a csillagok és a félhold is a hegyek fölé emelkedett. Tyrion
leterítette az árnyékbőr köpönyeget a földre és kinyújtózott, nyergét használva párnaként.
- A barátaink késlekednek valahol.
- Ha a helyükben lennék, csapdát gyanítanék - jegyezte meg Bronn. - Különben miért lennénk
ilyen nyitottak, ha nem azért, hogy idecsalogassuk őket?
Tyrion kuncogott.
- Akkor dalolnunk kellene, attól rémülten menekülnének - fütyörészni kezdett.
- Őrült vagy, törpe! - ingatta a fejét Bronn, miközben a zsírt piszkálta ki a körmei alól a tőrével.
- Hol a zene iránt érzett szereteted, Bronn?
- Ha zenét akarsz, az énekest kellett volna magaddal hoznod.
Tyrion elvigyorodott.

273