Page 309 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
A helyemen élek és halok meg. Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok,
amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs,
amely az emberek birodalmát védelmezi. Az Éjjeli Őrségnek ajánlom életemet és becsületemet a
mai éjszakára és mindegyikre, amely ezután következik.
Az erdő elcsendesedett.
- Kisfiúként térdeltetek le - csendült fel Bowen Marsh hangja. - Most keljetek fel az Éjjeli Őrség
férfiúiként!
Jon kinyújtotta a kezét, talpra segítette Samet. A felderítők köréjük gyűltek, hogy mosolyogva
kezet rázzanak velük, kivéve a vén, hórihorgas erdészt, Dywent.
- Jobb lenne elindulnunk visszafelé, uram - mondta Bowen Marshnak. - Lassan leszáll a sötétség
és van valami az éjszaka illatában, ami nem tetszik nekem.
Egyszer csak megjelent Szellem. Halkan osont át két varsafa között. Fehér bunda és vörös sze-
mek, döbbent rá Jon nyugtalanul. Mint a fák...
Volt valami a farkas szájában. Valami fekete.
- Mi van nála? - kérdezte a homlokát ráncolva Bowen Marsh.
- Szellem, hozzám! - Jon letérdelt. - Hozd ide!
A rémfarkas odaügetett hozzá. Jon hallotta, ahogy Samwell Tarlyban bennszakad a lélegzet.
- Az istenek kegyelmére - morogta Dywen. - Ez egy kéz.

312