Page 307 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
italukat. A Keleti Őrségbe küldünk. Az ízlésed talán a segítségére lehet Cotter Pyke-nak, amikor
megérkeznek a kereskedőgályák. Túl sokat fizetünk a sózott húsért és a pácolt halért. Az olívaolaj
minősége pedig, amit mostanában kapunk, gyalázatos. Jelentkezz Borcasnál, ha megérkezel. A ha-
jók közt majd elfoglal valamivel.
Marsh mosolyogva Jon felé fordult.
- Mormont parancsnok saját személyes intézőjének kívánt téged, Jon. Egy cellában fogsz aludni
a lakrésze alatt, a Parancsnoki Toronyban.
- Na és mi lesz a feladatom? - kérdezte Jon élesen. - Én fogom felszolgálni a parancsnok ételét,
segítek megkötni a ruháit, meleg vizet hozok a fürdőjéhez?
- Természetesen - Marsh feddően nézett rá a hangneme miatt. - Továbbítod az üzeneteit, őrzöd a
tüzet a szobájában, naponta cseréled a takaróját, a lepedőjét és minden egyebet megteszel, amire a
parancsnok utasít.
- Minek tartasz, szolgának?
- Nem - szólalt meg Aemon mester hangja a szentély túlsó végéből. Clydas felsegítette. -Az Éj-
jeli Őrség tagjának tartottunk... de könnyen lehet, hogy tévedtünk ebben.
Jonnak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne hagyja faképnél őket. Vajon komolyan azt
akarják, hogy hátralévő napjaiban vajat köpüljön és zekét varrjon, mint egy lány?
- Elmehetek? - kérdezte mereven.
- Ahogy akarod - felelte Bowen Marsh.
Dareon és Sam vele tartottak. Szó nélkül mentek le az udvarra. Odakint Jon felnézett a Falra,
amely csillogott a napsütésben. Az olvadó jég ezernyi vékony érben folydogált le az oldalán. Jon
úgy érezte, hogy dühében egyetlen pillanat alatt szét tudná zúzni az egészet, nem törődve azzal, mi
lesz utána.
- Jon! - szólalt meg Samwell Tarly izgatottan. - Várj! Nem látod, mi folyik itt?
Jon haragosan fordult feléje.
- Én csak Ser Alliser véres kezét látom, ez minden! Meg akart szégyenítem és ez sikerült is ne-
ki!
Dareon rápillantott.
- Az intézői munka jó az olyanoknak, mint te meg én, Sam, de nem felel meg Lord Jégcsapnak!
- Jobb vívó és jobb lovas vagyok bármelyikőtöknél! - csattant fel Jon. - Ez nem igazság!
- Igazság? - vigyorodott el Dareon. - A lány ott várt rám, anyaszült meztelenül. Besegített az ab-
lakon, és nekem beszélsz igazságról? - Faképnél hagyta őket.
- Nem szégyen intézőnek lenni - mondta Sam.
- Azt hiszed, azzal szeretném tölteni életem hátralévő részét, hogy egy öregember alsóneműjét
mosom?
- Az az öregember az Éjjeli Őrség parancsnoka - emlékeztette Sam. - Éjjel-nappal vele leszel.
Igen, te töltesz majd bort neki és gondoskodsz róla, hogy az ágyneműje friss legyen, de te veszed át
a leveleit is, te kíséred el a tanácskozásokra, te leszel a fegyverhordozója a csatában. Olyan közel
leszel hozzá, mint az árnyéka. Mindenről tudni fogsz, mindennek a részese leszel... és a főintéző azt
mondta, Mormont személyesen téged akart!
- Amikor kicsi voltam, az apám ragaszkodott hozzá, hogy ott legyek vele a fogadóteremben, va-
lahányszor csak kihallgatást tartott. Amikor Égikertbe lovagolt, hogy térdet hajtson Lord Tyrell
előtt, magával vitt. Később aztán inkább Dickont vitte, engem pedig otthon hagyott és már nem tö-
rődött vele, végigülöm-e a kihallgatásokat, míg Dickon ott volt. Az örökösét akarta maga mellett
tudni, hát nem érted? Azt akarta, hogy figyeljen és tanuljon mindabból, amit tesz. Lefogadom,
hogy ezért akart téged Lord Mormont. Mi más oka lenne rá? A parancsnokságra akar nevelni.
Jon megdöbbent. Ez igaz volt. Lord Eddard is gyakran elvitte Robbot a tanácskozásokra Deres-
ben. Lehet, hogy Samnek igaza van? Azt mondják, az Éjjeli Őrségben még egy fattyú is magasra
emelkedhet.
- Én sohasem kértem ezt - jegyezte meg konokul.
- Egyikünk sem azért van itt, mert kérte - emlékeztette Sam.

310