Page 311 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
pa édes sörrel kínálta.
A hívásra Ser Barristan Selmy érkezett elsőként makulátlan, fehér palástjában és pikkelyes pán-
céljában.
- Uraim - köszöntötte őket -, az én helyem mostantól az ifjú király mellett van. Kérlek, engedjé-
tek meg, hogy távozzak!
- A te helyed itt van, Ser Barristan - közölte vele Ned.
A következő Kisujj volt. Ugyanaz a kék bársony és az ezüst, poszátákkal díszítet gallér volt raj-
ta, amelyet előző éjjel is viselt. A csizmája poros volt a lovaglástól.
- Uraim - szólalt meg mosolyogva, majd Nedhez fordult. - A kis feladatot, amivel megbíztál,
Lord Eddard, elvégeztem.
Varys levendulaszínű köntösben lépett be, rózsaszínűn a fürdőtől. Kövér arca frissen mosott és
púderezett volt, puha papucsai pedig hangtalanok.
- A kismadarak gyászos dalt énekelnek ma - sóhajtott fel, miközben helyet foglalt. - A királyság
sír. Kezdhetjük?
- Amint Lord Renly megérkezik - felelte Ned.
Varys szomorú pillantást vetett rá.
- Attól félek, Lord Renly elhagyta a várost.
- Elhagyta a várost? - Ned számított Renly támogatására.
- Egy hátsó kapun át távozott hajnal előtt Ser Loras Tyrell és vagy ötven fegyveres kísérő társa-
ságában - közölte velük Varys. - Amikor utoljára látták őket, sebesen dél felé vágtattak, minden bi-
zonnyal Viharvég vagy Égikert irányába.
Ennyit tehát Renlyről és a száz kardjáról. Nednek egyáltalán nem tetszett a dolog, de semmit
sem tehetett ellene. Előhúzta Robert utolsó levelét.
- A király maga mellé rendelt tegnap éjjel és megparancsolta, hogy jegyezzem le utolsó szavait.
Lord Renly és Pycelle nagymester tanúként voltak jelen, amikor Robert lepecsételte a levelet.
Meghagyta, hogy a tanács nyissa fel a halála után. Ser Barristan, ha volnál olyan kedves?
A Királyi Testőrség parancsnoka megvizsgálta a levelet.
- Robert király pecsétje, feltöretlenül - felnyitotta a levelet és elolvasta. - Lord Eddard ezennel a
Birodalom Védelmezőjévé neveztetik ki és régensként uralkodik, míg az örökös nagykorú nem
lesz.
Ő pedig már nagykorú, gondolta Ned, de nem ismételte el hangosan. Sem Pycelle-ben, sem
Varysban nem bízott, Ser Barristant pedig a hűsége arra kötelezte, hogy megvédje a fiút, akit új ki-
rályának tartott. Az öreg lovag nem hagyná el egykönnyen Joffreyt. A csalás kényszerűsége keserű
ízt hagyott a szájában, de Ned tudta, hogy most óvatosan kell lépkednie, meg kell tartania a taná-
csot, végig kell játszania a játékot, míg régensi pozícióját meg nem szilárdítja. Elég ideje lesz az
örökléssel foglalkozni, ha Arya és Sansa már biztonságban lesznek Deresben, Lord Stannis pedig
megérkezett Királyvárba minden erejével.
- Felkérem a tanácsot, hogy erősítsen meg Védelmezői tisztségemben, ahogy azt Robert kíván-
ta! - mondta Ned. Az arcukat figyelte és azon tűnődött, milyen gondolatok rejtőzhetnek Pycelle fé-
lig lehunyt szemei, Kisujj lusta félmosolya és Varys idegesen babráló ujjai mögött.
Az ajtó kinyílt. Kövér Tom lépett a toronyszobába.
- Bocsássatok meg, uraim, de a király intézője ragaszkodott hozzá...
A király intézője belépett és mélyen meghajolt.
- Nagyra becsült urak, a király a kistanács azonnali jelenlétét igényli a trónteremben.
Ned számított rá, hogy Cersei gyorsan visszaüt, a hívás nem érte váratlanul.
- A király halott - válaszolta -, de ennek ellenére veled megyünk. Tom, gyűjts össze egy kísére-
tet, ha megkérhetlek!
Kisujj lesegítette Nedet a lépcsőn. Varys, Pycelle és Ser Barristan közvetlenül mögöttük jöttek.
Sodronyinges és acélsisakos fegyveresek kettős oszlopa várakozott a torony előtt. Nyolcan voltak.
Szürke köpönyegek csapkodtak a szélben, ahogy az őrök átvezették őket az udvaron. A Lannisterek
vöröse sehol sem látszott, de Nedet leginkább az aranyköpönyeges őrök száma nyugtatta meg a

314