Page 314 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

ARYA

- Fent! - kiáltotta Syrio Forel és a feje felé suhintott. A fakardok nagyot csattantak, ahogy Arya
hárított.
- Bal! - kiáltotta és már süvített is a fegyver. A lányé oldalra röppent, hogy fogadja. A férfi fogai
összekoccantak, amikor a két fapenge egymásnak csapódott.
- Jobb! - kiáltotta, „Lent!", „Balra!", majd megint „Balra!", egyre gyorsabban és gyorsabban,
miközben előrenyomult. Arya hátrálva védett minden támadást.
- Előre! - figyelmeztette és amikor előrelendült, a lány félreugrott, elsöpörte a kardját és a válla
felé suhintott. Majdnem megérintette, majdnem, olyan közeljárt, hogy elvigyorodott. Egy verítéktől
csepegő hajtincs a szemébe lógott. Keze fejével hátrasimította.
- Bal! - dalolta Syrio. - Lent! - A kardjából csak elmosódott villanások látszottak és a Kis Csar-
nok visszhangzott a csattogástól. - Bal! Bal! Fent! Bal! Jobb! Bal! Lent! Bal!
A fapenge magasan a mellkasán találta el a lányt. Hirtelen szúró fájdalom nyilallt a testébe, an-
nál is inkább, mert a rossz oldalról érte az ütés.
- Aú! - szisszent fel. Mire ma este valahol a tengeren aludni tér, új folt fog ott éktelenkedni.
Minden sérülés lecke, emlékeztette magát, és minden leckétől jobbak leszünk.
Syrio hátralépett.
- Most halott vagy.
Arya grimaszt vágott.
- Csaltál! - kiáltott rá hevesen. - Azt mondtad, bal és jobbra támadtál!
- Úgy bizony. Te pedig halott lány vagy.
- De hazudtál!
- A szavaim hazudtak. A szemem és a karom az igazságot kiáltották, de te nem láttad.
- De igen - mondta Arya. - Minden pillanatban figyeltelek.
- A figyelem nem egyenlő a látással, halott lány. A vízi táncos lát. Gyere, tegyük le a kardot itt
az ideje, hogy meghallgass egy kicsit.
A lány követte a falhoz, ahol a férfi leült egy padra.
- Syrio Forel első kard volt a braavosi Tengerúrnál, és tudod, ez hogyan történt?
- Te voltál a legjobb kardforgató a városban.
- Úgy bizony, de miért? Mások erősebbek, gyorsabbak, fiatalabbak voltak, miért Syrio Forel
volt hát a legjobb? Most elmondom neked - Kisujja hegyét könnyedén a szemhéjához érintette. - A
látás, az igazi látás, az a lényege az egésznek.
- Hallgasd! Braavos hajói olyan messzire vitorláznak, ameddig csak a szél fúj, különös és csodá-
latos földekre, amikor pedig visszatérnek, a kapitányok furcsa állatokat hoznak a Tengerúr állat-
kertjébe. Olyan állatokat, amilyeneket te még sohasem láttál: csíkos lovakat, hatalmas, pöttyös jó-
szágokat olyan hosszú nyakkal, mint egy cölöp, akkora szőrös egérdisznókat, mint egy tehén, szú-
rós mantichorákat, tigriseket, amelyek egy erszényben cipelik a kölykeiket, szörnyű, két lábon járó
gyíkokat, amelyeknek kasza van a karmuk helyén. Syrio Forel látta ezeket a dolgokat.
- Azon a napon, amiről most beszélek, az első kard nem régóta volt halott és a Tengerúr értem
küldött. Sok merész kardforgató jött el hozzá, mindegyiket elküldte, s egyik sem tudta megmonda-
ni, miért. Amikor elébe járultam, egy székben ült és az ölében egy kövér, sárga macska volt. El-
mondta nekem, hogy egy kapitánya hozta neki az állatot egy szigetről, ami túl van a napnyugtán.
„Láttál már a kisasszonyhoz foghatót?" kérdezte tőlem.
- Én pedig azt mondtam neki: „ezer ilyet látok Braavos sikátoraiban minden éjjel". A Tengerúr
nevetett és azon a napon kinevezett első kardnak.
Arya elfintorította az arcát.
- Nem értem.
Syrio összekoccintotta a fogait.
- A macska egy közönséges macska volt, semmi több. A többiek valami mesés állatra számítot-

317