Page 316 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

ARYA
- Arya gyermekem! - kiáltotta. Nem nézett oda, egy pillanatra sem vette le a szemét a
Lannisterekről. - Mára véget ért a táncóra. Jobb lesz, ha most elmész. Fuss apádhoz!
Arya nem akarta otthagyni, de megtanulta, hogy azt tegye, amit a férfi mond neki. Sebes, mint a
szarvas, suttogta.
- Úgy bizony - jegyezte meg Syrio Forel, ahogy a Lannisterek közeledtek.
Arya szorosan megmarkolta a fakardját és hátrálni kezdett. Ahogy most figyelte Syriót, rádöb-
bent, hogy a férfi csak játszadozott vele, amikor párbajoztak. A vörös köpönyegesek három oldal-
ról rontottak rá acélpengékkel a kezükben. Mellkasukat és karjukat sodronying takarta, nadrágjuk-
ba pedig acélkorongokat varrtak, de a lábszárukat csak bőr védte. A kezüket sem fedte semmi, si-
sakjuknak pedig csak orrvédője volt, nem rostélya a szemük előtt.
Syrio nem várta meg, míg odaérnek, hanem balra pördült. Arya még sohasem látott embert ilyen
villámgyorsan mozogni. Az egyik kardot kivédte a botjával, egy másik elől pedig kitért. A második
katona egyensúlyát vesztve nekiesett az elsőnek. Syrio a csizmájával hátba taszította és a két őr a
földre esett. A harmadik átugrott felettük és a kardjával a vízi táncos feje felé suhintott. Syrio lebu-
kott a penge alá és felfelé döfött. Az őr üvöltve esett össze. A nedves, vörös lyukból, ahol nemrég
még a szeme volt, most vér patakzott.
A két felrúgott katona megpróbált feltápászkodni. Syrio képen rúgta az egyiket, a másik fejéről
pedig lerántotta a sisakot. A tőrös férfi feléje döfött. Syrio a elkapta a szúrást a sisakkal, fakardjával
pedig szétzúzta ellenfele térdkalácsát. Az utolsó vörös köpönyeges hangosan káromkodott és két
kézzel megmarkolva a kardját, rávetette magát. Syrio jobbra gördült és a támadó pengéje sisakjától
megfosztott társát érte a nyaka és a válla között, miközben az próbált lábra állni. A kard áthatolt a
sodronyingen, a cserzett bőrön és a húson. A térdelő férfi felsikoltott. Mielőtt gyilkosa kiszabadít-
hatta volna a kardját, Syrio lecsapott az ádámcsutkájára. Az őr fojtott nyögést hallatott, hátratánto-
rodott és nyakát szorongatta. Az arca kezdett elfeketedni.
Öten hevertek a földön ájultan, holtan vagy haldokolva, mire Arya elérte a hátsó ajtót, amely a
konyhába vezetett. Még hallotta Ser Meryn Trant átkozódását.
- Nyavalyás barmok! - sziszegte és kivonta a kardját.
Syrio Forel megint felvette vívóállását és összekoccantotta a fogait.
- Arya, gyermekem - szólalt meg anélkül, hogy felé fordult volna -, most menj!
Láss a szemeddel, tanította neki a férfi. Ő látott. Ott állt a lovag tetőtől-talpig sápadt páncélba
öltözve: lábát, torkát és kezeit fém borította, szemét elrejtette a magas fehér sisak, markában gyil-
kos acél. Vele szemben: Syrio bőrmellényben, fakarddal a kezében.
- Syrio, fuss! - sikoltotta.
- Braavos első kardja nem fut - mondta a férfi, ahogy Ser Meryn feléje suhintott. Syrio félretán-
colt a vágás elől, a fakard elmosódott foltként száguldott a kezében. Egy szempillantás alatt ütések
pattantak le a lovag halántékáról, könyökéről és torkáról. A fa megkondult a sisak, a páncélkesztyű
és a nyakvédő fémjén. Arya lába a földbe gyökerezett. Ser Meryn támadott, Syrio hátrált. Hárította
a következő ütést, félreugrott a második elől és elterelte a harmadikat.
A negyedik kettészelte a fegyverét, szilánkokra röpítette szét a fát és áthatolt az ólombélésen.
Arya zokogva megfordult és rohanni kezdett.
Átszáguldott a konyhákon és az éléskamrán, a pániktól vakon kerülgette a szakácsokat és kony-
háslegényeket. Egy péksegéd lépett elé fatálcával a kezében. Arya fellökte. Frissen sült, illatos ke-
nyérszeletek darabjai gurultak szanaszét a padlón. Kiáltozást hallott maga mögött, miközben meg-
került egy megtermett hentest, aki húsvágó bárddal a kezében bámult rá. A karja könyékig vörös
volt.
Most minden átvillant az agyán, amit Syrio Forel tanított neki. Sebes, mint a szarvas. Csendes,
mint egy árny. A félelem mélyebbre hatol, mint a penge. Gyors, mint a kígyó. Nyugodt, mint az ál-
lóvíz. A félelem mélyebbre hatol, mint a penge. Erős, mint a medve. Vad, mint a tigris. A félelem
mélyebbre hatol, mint a penge. Aki fél a vereségtől, már vereséget is szenvedett. A félelem mé-
lyebbre hatol, mint a penge. A félelem mélyebbre hatol, mint a penge. A félelem mélyebbre hatol,
mint a penge. Fakardjának markolata csúszós volt az izzadságtól, és Arya levegő után kapkodott,

319