Page 339 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 339

TRÓNOK HARCA
        - Az apám sohasem küldött volna embereket a halálba, mialatt ő maga gyáva nyúlként kuporog
     Deresben - jelentette ki. Minden ízében Robb volt, az Úr.
        Már szinte félig idegennek tűnt Bran számára. Megváltozott, valódi lord lett belőle, bár még a
     tizenhatodik névnapját sem töltötte be. Még apja zászlóvivői is mintha érezték volna ezt. Sokan kö-
     zülük próbáknak vetették alá, mindegyik a maga módján. Roose Bolton és Robert Glover egyaránt
     magának követelte a parancsnoki méltóságot, az egyik gorombán, a másik mosolyogva és tréfál-
     kozva. A köpcös, szürke hajú Maege Mormont, aki páncélt viselt, mint egy férfi, nyersen közölte
     Robbal, hogy az unokája lehetne és csak ne osztogasson neki parancsokat... ám véletlenül volt egy
     leányunokája, akit szívesen hozzáadott volna. A halk szavú Lord Cerwyn egyenesen magával hozta
     a lányát, egy harmincéves, telt, csúnyácska hajadont, aki apja balján foglalt helyet és egyszer sem
     emelte fel a tekintetét a tányérjáról. Szarvaserdő jókedélyű urának nem volt lánya, hozott viszont
     ajándékokat: az egyik nap egy lovat, másnap egy szarvas combját, a következő alkalommal egy
     ezüsttel kivert vadászkürtöt és semmit sem kért cserébe... kivéve egy bizonyos erődöt, amit még a
     nagyapjától vettek el, vadászati jogokat egy bizonyos hegygerinctől északra és engedélyt, hogy gá-
     tat építhessen a Fehér Tőrön, ha az úr is jónak látja.
        Robb mindegyiküknek hűvös udvariassággal felelt, ahogy Apa is tette volna és valahogy az aka-
     ratához hajlította őket.
        Amikor pedig Lord Umber - akit emberei Hordónak neveztek és olyan magas volt, mint Hodor,
     de  kétszer olyan széles - azzal fenyegetőzött, hogy hazaviszi az embereit, ha a menetben
     Szarvaserdő és Cerwy mögé kell állnia, Robb közölte vele, hogy nyugodtan megteheti.
        - Amikor végeztünk a Lannisterekkel - ígérte Szürke Szél füle tövét vakargatva -, visszajövünk
     északra, kifüstölünk a váradból és felakasztunk, mint esküszegőt. - A Hordó káromkodott, belevá-
     gott egy kancsó sört a tűzbe és azt bömbölte, hogy Robb olyan zöld, hogy biztosan füvet pisál.
     Amikor Hallis Mollen odament, hogy lecsillapítsa, leütötte, felrúgott egy asztalt és kivonta a legna-
     gyobb, legrondább pallost, amit Bran valaha látott. A padokon ülő fiai, fivérei és felesküdött kard-
     jai mind talpra ugrottak és a fegyverük után kaptak.
        Robb egyetlen halk szót ejtett csak ki és Lord Umber egy szempillantással később a hátán fe-
     küdt, a kardja a padlón hevert három lábnyira tőle, a kezéből pedig ömlött a vér, ahol Szürke Szél
     leharapta két ujját.
        - Apám azt tanította nekem, hogy halált érdemel, aki kardot ránt hűbérurára - mondta Robb -, de
     te nyilván csak a húst akartad felvágni a tányéromon.
        Bran gyomra összerándult, ahogy a Hordó csonka ujjait szopogatva feltápászkodott... ám ekkor,
     mindenki meglepetésére a hatalmas ember nevetni kezdett.
        - A húsod - röhögött -, igencsak rágós!
        Attól a perctől kezdve a Hordó hogy, hogy nem, Robb jobbkeze lett, leghűségesebb bajnoka és
     mindenkinek azt hajtogatta, hogy a fiú mégiscsak Stark, és jobban teszik, ha meghajtják előtte a
     térdüket, ha nem akarják, hogy leharapják őket.
        A bátyja azonban aznap éjjel sápadtan és remegve állított be Bran hálótermébe, miután a tüzek
     leégtek a Nagy Csarnokban
        - Azt hittem, végez velem - vallotta be Robb. - Láttad, hogy dobta el Halt? Mintha nem lett vol-
     na nagyobb Rickonnál! Az istenekre, nagyon megrémültem. De a Hordó még nem is a legrosszabb
     közülük, csak a leghangosabb. Lord Roose egy szót sem szól, csak bámul rám, én pedig nem tudok
     másra gondolni, mint arra a szobára a Rémvölgyben, ahová a Boltonok az ellenségeik bőrét akaszt-
     ják.
        - Ez csak Öreg Nan egyik története - mondta Bran. Bizonytalanság kúszott a hangjába. -Vagy
     nem?
        - Nem tudom - a bátyja fáradtan megrázta a fejét. - Lord Cerwyn magával akarja hozni a lányát
     délre. Azt mondja, azért, hogy főzzön rá. Theon biztos benne, hogy az egyik éjjel az ágyamban ta-
     lálom a leányt. Szeretném... szeretném, ha Apa itt volna...
        Ebben az egyben egyetértettek mindannyian, Bran, Rickon és Robb, az Úr: mindannyian szeret-
     ték volna, ha Apa ott van velük. Lord Eddard azonban ezer mérföldnyire volt onnét, éppen valami

     342
   334   335   336   337   338   339   340   341   342   343   344