Page 340 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
börtönben ült, az életéért futott vagy az is lehet, hogy már halott volt. Senki sem tudott semmi biz-
tosat róla, minden utazó különböző történetet mesélt és mindegyik történet szörnyűbb volt az elő-
zőnél. Apa őreinek levágott fejei a Vörös Tornyon rothadnak karóra tűzve. Robert király Apa kezé-
től halt meg. A Baratheonok ostrom alá vették Királyvárat. Lord Eddard délre menekült a király al-
jas öccsével, Lord Renlyvel. Aryát és Sansát meggyilkolta a Véreb. Anya megölte Tyriont, az Ör-
dögfiókát és a holttestét Zúgó falára lógatta. Lord Tywin Lannnister a Sasfészek ellen vonul és
gyújtogat, meg gyilkol, amerre jár. Az egyik borgőzös mesélő pedig egyenesen azt bizonygatta,
hogy Rhaegar Targaryen feltámadt halottaiból és régi idők hőseiből álló, roppant hadsereget gyűj-
tött maga köré Sárkánykőn, hogy visszaszerezze apja trónját.
Amikor a holló megérkezett egy Apa saját pecsétjét viselő levéllel, amelyen Sansa kézírása volt
látható, a kegyetlen igazság semmivel sem volt hihetőbb. Bran sohasem felejti el Robb arckifeje-
zését, ahogy a bátyja a húguk szavaira mered.
- Azt mondja, hogy Apa áruló módon összeesküdött a király fivéreivel - olvasta. - Robert király
halott, Anyát és engem pedig a Vörös Toronyba hívnak, hogy hűséget fogadjunk Joffreynak. Azt
írja, hogy tegyünk így, és amikor hozzámegy Joffreyhoz, megkéri majd, hogy kímélje meg apánk
életét. - A keze ökölbe szorult és összegyűrte Sansa levelét. - Aryáról pedig nem ír semmit, semmit,
egyetlen szót sem. A fene essen belé! Mi a baj ezzel a lánnyal?
Bran hidegséget érzett legbelül.
- Elveszítette a farkasát - mondta halkan. Eszébe jutott a nap, amikor apja négy katonája vissza-
tért délről Lady csontjaival. Nyár, Szürke Szél és Borzaskutya sötét és vigasztalan hangon vonítani
kezdtek, mielőtt átkeltek volna a felvonóhídon. Volt az Első Torony árnyékában egy ősi temetőkert
sápadt zuzmóval borított sírkövekkel, ahová a Tél Királyai régen a leghűségesebb szolgálóikat te-
mették. Ott temették el Ladyt, míg a testvérei nyugtalan árnyakként bolyongtak a sírok között. Dél-
re ment, csak a csontjai tértek vissza.
A nagyapjuk, az öreg Rickard is elment a fiával, Brandonnal, aki Apa bátyja volt és kétszáz leg-
jobb emberével. Egyikük sem tért vissza soha. Apa is elment délre Aryával és Sansával, meg
Joryval, Hullennel, Kövér Tommal és a többiekkel, aztán később Anya és Ser Rodrik is elmentek,
és ők sem jöttek még vissza. Most pedig Robb készül elmenni. Nem Királyvárba és nem azért,
hogy hűséget esküdjön, hanem Zúgóba, karddal a kezében. Ha apjuk valóban börtönben sínylődik,
akkor ez biztos halált jelent a számára. Bran jobban megijedt ettől, mint azt meg tudta volna fogal-
mazni.
- Ha Robbnak mennie kell, vigyázzatok rá! - esedezett Bran a régi isteneknek, akik a szívfa vö-
rös szemein keresztül figyelték őt. - És vigyázzatok az embereire is, Halre, Quentre meg a többiek-
re és Lord Umberre meg Lady Mormontra meg a többi úrra! Theonra is, igen. Vigyázzatok rájuk és
őrizzétek meg őket biztonságban, ha volnátok olyan nagylelkűek, istenek! Segítsetek nekik legyőz-
ni a Lannistereket és megmenteni Apát és hozzátok haza őket!
Enyhe szellő söpört végig az istenerdőn, a vörös levelek zizegtek és suttogtak. Nyár vicsorogni
kezdett.
- Hallod őket, fiú? - kérdezte egy hang.
Bran felkapta a fejét. Osha állt a tó mellett egy vén tölgyfa alatt. Az arcára árnyék esett. A vad-
ember még megvasalva is olyan hangtalanul mozgott, mint egy macska. Nyár megkerülte a tavat és
szimatolni kezdett. A magas asszony összerezzent.
- Nyár, hozzám! - kiáltotta Bran. A rémfarkas még egy utolsót szimatolt, majd megfordult és
visszaszaladt hozzá. Bran átölelte a nyakát. - Mit keresel itt? - Nem látta Oshát, amióta elfogták a
farkaserdőben, de tudta, hogy a konyhában fogták munkára.
- Ők az én isteneim is - felelte az asszony. - A Falon túl ők az egyedüli istenek.
A haja kezdett kinőni, barnán és kócosan. Ettől és az egyszerű, durva szövésű barna ruhától,
amit akkor adtak neki, amikor elvették tőle a páncélját, sokkal nőiesebben festett. - Gage néha
megengedi, hogy elmondjam az imáimat, ha szükségét érzem, én pedig hagyom, hogy azt csinálja a
szoknyám alatt, amit akar, ha ő szükségét érzi. Ez semmi a számomra. Szeretem a liszt illatát a ke-
zén és ő gyengédebb, mint Stiv volt - Ügyetlenül meghajolt. - Magadra hagylak. Ki kell súrolnom

343