Page 343 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
udvaron találta magát Táncos hátára szíjazva, amint éppen elbúcsúzik a bátyjától.
- Most te vagy Deres ura - mondta neki Robb. Hosszúszőrű, szürke mén hátán ült, pajzsa a ló
oldalán lógott, rajta egy rémfarkas vicsorgó pofája. Szürke páncélt viselt fehérített bőrmellénye fö-
lött, derekán kard és tőr, vállán prémes szélű köpönyeg. - A helyembe kell lépned, ahogy én léptem
Apa helyébe, míg haza nem térünk!
- Tudom - felelte Bran nyomorultul. Sohasem érezte magát ilyen kicsinek, elhagyatottnak és
rémültnek. Nem tudta, hogyan kell úrként viselkedni.
- Hallgass Luwin mester tanácsaira és vigyázz Rickonra! Mondd meg neki, hogy visszajövök,
amint a háború véget ér!
Rickon nem volt hajlandó lejönni. Fent ült a szobájában vörös szemekkel és dacosan.
- Nem! - kiáltotta, amikor Bran megkérdezte tőle, nem akar-e elbúcsúzni Robbtól. - Nem búcsú!
- Megmondtam neki - felelt Bran. - Azt válaszolta, soha senki sem jön haza.
- Nem lehet örökké gyerek. Ő is Stark és már majdnem négy éves - sóhajtott Robb. - Nos, Anya
nemsokára itthon lesz. Én pedig, ígérem, visszahozom Apát.
Megfordította a csatalovat és elügetett. Szürke Szél követte, a ló mellett loholva karcsún és se-
besen. Hallis Mollen vonult ki előttük a kapun. A kezében tartott hosszú, szürke hamuszínű zászló-
rúdon a Stark ház fehér lobogója csapkodott a szélben. Theon Greyjoy és a Hordó két oldalról köz-
refogták Robbot, a lovagjaik pedig kettős oszlopot alkottak mögöttük. Acélhegyű lándzsák csillan-
tak a napfényben.
Brannek eszébe jutottak Osha szavai és nyugtalanság fogta el. Rossz irányba masírozik, gondol-
ta. Egy pillanatig azon volt, hogy utánavágtat és figyelmezteti, de amikor Robb átlovagolt a csapó-
rács alatt, az esély vele együtt lett semmivé.
A várfalakon túl hatalmas hangorkán hallatszott. Bran tudta, hogy a gyalogoskatonák és a falu-
siak köszöntik Robbot, ahogy elvonul előttük. Lord Starkot éljenezték, Deres Urát hatalmas csata-
ménjén, mögötte lobogó palástjával és a mellette rohanó Szürke Széllel. Őt sohasem fogják így üd-
vözölni, döbbent rá tompa fájdalommal. Lehet, hogy Deres ura, míg apja és bátyja távol van, de et-
től ő még mindig csak Bran, az Összetört. A saját lováról sem képes leszállni, legfeljebb ha leesik.
Amikor a távoli üdvrivalgás elhalt és az udvar végül kiürült, Deres elhagyottnak és kihaltnak
tűnt. Bran körülnézett az ittmaradottak arcán: asszonyok, gyermekek és öregemberek... na meg
Hodor. A hatalmas istállófiú arcán zavar és ijedt kifejezés ült.
- Hodor? - kérdezte szomorúan.
- Hodor - felelte Bran. Eltűnődött, vajon mit jelenthet.

346