Page 341 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
néhány lábost.
- Ne, maradj! - parancsolt rá Bran. - Mondd el, mit értettél az alatt, hogy hallom az isteneket!
Osha végigmérte.
- Te kérdeztél tőlük, ők pedig válaszolnak. Nyisd ki a füled, figyelj és hallani fogod.
Bran figyelt.
- Ez csak a szél - szólalt meg egy perc múlva bizonytalanul. - A levelek zörögnek.
- Mit gondolsz, ki küldi a szelet, ha nem az istenek? - A nő leült a tavacska másik oldalán. A
lánca halkan csilingelt, miközben mozgott. Mikken vasbilincseket csatolt a bokáira és súlyos lánc-
cal kapcsolta össze őket. Tudott sétálni, amíg rövidre fogta a lépteit, de semmi esetre sem tudott
volna futni, mászni, vagy lóra szállni. - Látnak téged, fiú. Hallják, amit mondasz. A levelek zizegé-
se az ő válaszuk.
- Mit mondanak?
- Szomorúak. Nemes bátyád nem kap tőlük segítséget, legalábbis ott nem, ahová megy. A régi
isteneknek nincsen hatalmuk lent délen. A varsafákat ott már mind kivágták, több ezer évvel ez-
előtt. Hogyan vigyázhatnának a fivéredre, ha nincsen szemük?
Bran erre nem gondolt. Megijedt. Ha még az istenek sem segíthetnek a bátyján, miféle remény
marad akkor? Talán Osha nem jól érti őket. Felszegte a fejét és megint figyelni próbált. Úgy vélte,
ezúttal hallja a szomorúságot, de semmi többet annál.
A zizegés hangosabb lett. Bran tompa lépteket, mély dünnyögést hallott és Hodor bukkant elő a
fák közül meztelenül és vigyorogva.
- Hodor!
- Biztosan meghallotta a hangunkat - mondta Bran. - Hodor, megfeledkeztél a ruháidról!
- Hodor - helyeselt Hodor. Nyaktól lefelé csuromvizes volt és gőzölgött a hűvös levegőn. A tes-
tét barna szőr borította, amely vastag volt, mint a bunda. Férfiassága hosszan és súlyosan függött a
lábai között.
Osha savanyú mosollyal méregette.
- Na, íme egy nagy ember - jegyezte meg. - Óriások vére csörgedezik az ereiben, vagy én va-
gyok a királyné!
- Luwin mester szerint már nincsenek óriások. Azt mondja, mind meghaltak, mint az erdő
gyermekei. Csak régi csontok maradtak belőlük a földben, amit az emberek néha ekével kifordíta-
nak.
- Csak lovagoljon Luwin mester egyszer a Falon túlra! - mondta Osha. - Akkor majd talál óriá-
sokat, vagy ha nem, hát majd azok megtalálják. A bátyám megölt egyet. Tíz láb magas volt és ez
még csenevésznek számít. Tizenkét, sőt tizenhárom láb magasra is megnőnek. Nagyon vadak is,
csupa szőr meg fog, még a feleségeknek is van szakálluk, mint a férjüknek, úgyhogy nem lehet
megkülönböztetni őket. Az asszonyok emberférfiakat vesznek magukhoz szeretőnek, tőlük szár-
maznak a félvérek. Az asszonyokra, akiket elkapnak, rosszabb sors vár. A férfiak olyan hatalma-
sak, hogy szétszakítják a lányokat, mielőtt gyermeket nemzenének nekik - elvigyorodott. - De te
nem tudod, miről beszélek, ugye?
- De igen - bizonygatta Bran. Értette a párzást, látott már kutyákat az udvaron és egyszer végig-
nézte, amint egy csődör meghág egy kancát. Ha azonban beszéltek róla, akkor kényelmetlenül érez-
te magát. Hodorra nézett. - Menj vissza és hozd el a ruháidat, Hodor! - szólt rá. - Menj, öltözz!
Hodor, az óriás visszaballagott, amerről érkezett és átbújt egy lelógó faág alatt.
Szörnyű nagy, gondolta Bran, ahogy a távolodó férfi után bámult.
- Tényleg vannak óriások a Falon túl? - kérdezte bizonytalanul Oshát.
- Óriások és még sokkal rosszabbak is, úrfi. Megpróbáltam elmondani a bátyádnak, amikor ki-
kérdezett, neki, a mestereteknek meg annak a vigyori Greyjoy fiúnak. A hideg szelek erősödnek, az
emberek elmennek a tüzeik mellől és sohasem térnek vissza... vagy ha mégis, már nem emberek
többé, csak kísértetek, kék szemmel és hideg, fekete kezekkel. Mit gondolsz, miért menekültem
délre Stivvel, Halival meg a többi bolonddal? Mance úgy gondolja, harcolni fog, az a bátor, ked-
ves, makacs ember, mintha a fehér kószálók egyszerűen felderítők volnának, de mit tudhat ő? Hív-

344