Page 345 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
rem neked.
Haza? A szó hallatán szomorúság fogta el. Ser Jorah-nak ott volt a Medve-sziget, de neki mit je-
lentett az otthon? Néhány történet, néhány vallásos áhítattal kiejtett név, egy vörös ajtó halványuló
emléke... vajon örökre Vaes Dothrak marad az otthona? Amikor a dosh khaleen vénjeire pillantott,
a saját jövőjét látta?
Ser Jorah, úgy látszik, észrevette a bánatot az arcán.
- Az éjjel egy nagy karaván érkezett, khaleesi. Négyszáz ló Pentosból Norvoson és Qohoron ke-
resztül, Byan Votyris kereskedőkapitány vezetésével. Lehet, hogy Illyrio levelet küldött. Volna
kedved meglátogatni a Nyugati Piacot?
Dany felkapta a fejét.
- Igen! - felelte. - Szívesen.
A piac életre kelt, valahányszor karaván érkezett. Soha sem lehetett előre tudni, milyen kincse-
ket hoznak magukkal a kereskedők és jó volna megint valyriai beszédet hallani, ahogy azt a Szabad
Városokban megszokta.
- Irri, készíttess elő egy hordszéket!
- Megmondom a khasodnak - közölte Ser Jorah és távozott.
Ha Khal Drogo is vele megy, Dany az ezüstöt viszi. A dothrakik között a terhes anyák szinte a
szülés pillanatáig lóháton maradtak és a lány nem szeretett volna gyengének látszani a férje szemé-
ben. Mivel azonban a khal vadászott, sokkal kényelmesebb volt hátradőlni a puha párnákon, hagy-
ni, hogy végigcipeljék Vaes Dothrakon és piros selyemfüggönyök mögé rejtőzni a napsugarak elől.
Ser Jorah felnyergelt és mellette lovagolt a khas négy fiatal harcosával és a szolgálólányokkal.
A nap meleg volt és felhőtlen, az ég mélykék. Amikor feltámadt a szél, a lány érezte a fű és a
föld átható illatát. Miközben a gyaloghintó elhaladt a rabolt szobrok alatt, hol árnyékban, hol nap-
fényben vonultak. Dany himbálózott és a halott hősök, elfelejtett királyok arcát tanulmányozta. El-
tűnődött, vajon a felégetett városok istenei tudnak-e még válaszolni az imákra?
Ha nem a sárkány vére volnék, gondolta sóvárogva, ez lehetne az otthonom. Khaleesi volt, erős
úrral, gyors lóval, szolgálóleányokkal, akik minden szavát lesték, harcosokkal, akik gondoskodtak
a biztonságáról és megbecsült hely várt rá a dosh khaleenban, ha megöregszik... a méhében pedig
egy fiú növekedett, aki egy nap majd meglovagolja a világot. Ennyi elég kellene, hogy legyen bár-
milyen asszonynak... de nem a sárkánynak. Most, hogy Viserys elment, Daenerys volt az utolsó, a
legutolsó. Királyok és hódítók magjából származott, akárcsak a gyermek a hasában. Erről nem sza-
bad megfeledkeznie.
A Nyugati Piac nagy, sártéglából épített kunyhókkal, karámokkal és meszelt ivókkal körülvett,
keményre döngölt tér volt. Mindenfelé hatalmas, földalatti szörnyetegek hátára emlékeztető halmok
törték meg a felszín egyhangúságát, s bennük tátongó fekete torkok vezettek le a tágas és hűvös
raktárakba. A tér közepén a fűből font napellenzővel ellátott áruállások és bódék valóságos labirin-
tust képeztek.
Vagy száz kereskedő és árus éppen a holmiját rakodta ki és a bódéit állította fel, amikor odaér-
tek, a hatalmas piactér azonban még így is csendesnek és elhagyatottnak tűnt a hemzsegő vásárok-
hoz képest, amikre Dany Pentosból és a többi Szabad Városból emlékezett. A karavánok nem is
annyira azért érkeztek Vaes Dothrakba keletről és nyugatról, hogy eladjanak a dothrakiknak, ha-
nem hogy egymással üzleteket kössenek, magyarázta Ser Jorah. A lovasok nem háborgatták őket,
amíg betartották a szent város békéjét, nem szentségtelenítették meg a Hegyek Anyját vagy a Világ
Méhét és megtisztelték a dosh khaleent a hagyományos ajándékokkal: sóval, ezüsttel és magokkal.
A dothrakik nem igazán értettek az árukereskedelem művészetéhez.
Dany a Keleti Piac varázsát is szerette különös látnivalóival, hangjaival és illataival. Gyakran
töltötte ott a délelőttjeit, fatojást, sáskapástétomot vagy zöld galuskát majszolt, hallgatta a varázs-
dalnokok magas, jajveszékelő hangját vagy az ezüst kalitkába zárt mantichorákat, az óriási elefán-
tokat, és a Jogos Nhaiból származó csíkos, fekete-fehér lovakat bámulta. Az emberekben is szere-
tett gyönyörködni: a sötét, méltóságteljes asshaikban, a magas, sápadt qartbeliekben, Yi Ti majom-
farkas kalapot viselő, fényes szemű lakóiban, a Bayasabhadból, Shamyrianából és

348