Page 346 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
Kayakayanayából érkezett harcos amazonokban, akik vaskarikát hordtak a mellbimbójukban és ru-
bintokat az arcukon. Még a komor és ijesztő Árnyékembereket is szerette, akiknek karját, lábát és
mellkasát tetoválás fedte, és arcukat maszkok mögé rejtették. A Keleti Piac a csodák és a varázslat
tárháza volt Dany számára.
A Nyugati Piac azonban az otthon illatát árasztotta.
Amikor Irri és Jhiqui kisegítette a gyaloghintóból, Dany mélyet szippantott a levegőből és
azonnal felismerte a fokhagyma és a bors erős illatát, amely a Tyrosh és Myr utcáin töltött, rég el-
múlt napokat idézte fel benne és gyengéd mosolyt csalt az arcára. Alatta érezte Lys mámorítóan
édes parfümjeinek illatát is. Bonyolult díszítésű myri csipkét és tucatnyi színben pompázó, finom
gyapjút cipelő rabszolgákat látott. Karavánőrök sétálgattak a szűk utcácskákban rézsisakban és tér-
dig érő, sárga pamutból készítet tunikában. Fonott bőrövükön üres kardhüvely himbálózott. Az
egyik bódéban egy páncélkereskedő arany- és ezüstmintákkal díszített mellvérteket és képzeletbeli
lényeket mintázó sisakokat árult. Mellette egy csinos fiatalasszony lannisporti aranymunkákat,
gyűrűket, brossokat, nyakláncokat és derékszíjakhoz való, ragyogóan megmunkált medálokat kí-
nált. Nagydarab, néma és szőrtelen, izzadságfoltos bársonyba öltözött eunuch őrizte a bódéját és
fenyegetően rámeredt mindenkire, aki túl közel merészkedett. A folyosó másik oldalán egy kövér
ruhakereskedő Yi Tiből éppen egy pentosival alkudozott valami zöld kelmefesték árán. A kalapjá-
ról lógó majomfarok ide-oda lengett, amikor a fejét rázta.
- Kislánykoromban nagyon szerettem a bazárban játszadozni - mondta Dany Ser Jorah-nak,
ahogy a bódék közti keskeny, árnyas utcácskában sétáltak. - Olyan élénk volt az egész, az emberek
kiabáltak és nevetgéltek, rengeteg csodálatos látnivaló... csak hát ritkán volt elég pénzünk, hogy
vegyünk is valamit... nos, kivéve néha egy-egy kolbászt vagy mézes ujjat... van olyan mézes ujj a
Hét Királyságban, amilyen Tyroshban is?
- Sütemények, ugye? Nem tudnám megmondani, hercegnő. - A lovag meghajolt. - Ha megbo-
csátasz egy kis időre, megkeresem a kapitányt és megnézem, van-e levele a számunkra.
- Rendben van, segítek megkeresni.
- Nem szükséges ezzel terhelned magad - Ser Jorah türelmetlenül félrepillantott. - Élvezd a pia-
cot! Ha végeztem a dolgommal, csatlakozom hozzád.
Érdekes, gondolta Dany, miközben figyelte, ahogy a lovag utat tör magának a tömegen át. Nem
látott rá okot, miért ne menjen vele. Lehet, hogy Ser Jorah egy asszonyt is akar keríteni magának,
miután találkozott a kereskedőkapitánnyal. Tudta, hogy a karavánokkal gyakran utaznak szajhák is
és néhány férfi különös módon szégyenlős e tekintetben. Vállat vont.
- Gyertek! - szólt oda a többieknek.
Szolgálólányai követték, ahogy Dany folytatta sétáját a piacon.
- Óh, nézd! - kiáltott oda Doreahnak. - Olyan kolbászokról beszéltem!
Az egyik bódéra mutatott, ahol egy aszott öregasszony húst és hagymát sütögetett egy forró kö-
vön. - Rengeteg fokhagymával és csípős borssal készítik.
A felfedezés felett érzett örömében ragaszkodott hozzá, hogy a többiek is kóstolják meg vele a
kolbászt. A szolgálólányok vigyorogva és vihorászva felfalták a sajátjukat, a khasa harcosai azon-
ban gyanakodva szagolgatták a sült húst.
- Más ízük van, mint ahogyan emlékeztem - jegyezte meg Dany az első néhány falat után.
- Pentosban disznóhússal csinálom - mondta az öregasszony -, de az összes disznóm megdöglött
a dothraki tengeren. Ezek lóhúsból vannak, khaleesi, de ugyanúgy fűszerezem őket.
- Óh - Dany csalódottnak érezte magát, de Quarónak annyira ízlett a kolbász, hogy úgy döntött,
eszik még egyet, Rakharónak pedig túl kellett szárnyalnia és hangos böfögések közepette megevett
még hármat. Dany kuncogott.
- Nem nevettél, mióta Drogo megkoronázta a testvéredet, Khal Rhaggatot - mondta neki Irri. -
Jó látni, khaleesi.
Dany szégyenlősen elmosolyodott. Tényleg jó érzés volt nevetni. Félig megint kislánynak érez-
te magát.
A délelőtt nagy részét a piacon bolyongva töltötték. A lány meglátott egy gyönyörű, tollas kö-

349