Page 380 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
nád, hogy a fiam húszezer embere áll a falaid alatt.
- Húszezer friss hulla fog ott feküdni, ha Lord Tywin ideér - vágott vissza a vénember. - Ne
próbálj rám ijeszteni, hölgyem! A férjed az árulók börtönében van a Vörös Torony alatt, az apád
beteg, lehet, hogy haldoklik, Jaime Lannister pedig láncra verte a bátyádat. Mid van, amitől félnem
kellene? A fiad? Kiállok veled fiú a fiú ellen és nekem még mindig marad tizennyolc, miután a tie-
id már mind meghaltak.
- Fogadalmat tettél az apámnak - emlékeztette Catelyn.
A férfi ide-oda ingatta a fejét és közben mosolygott.
- Ó igen, mondtam néhány szót, de a koronának is tettem esküt, ha jól emlékszem. Most Joffrey
a király és ettől te, a fiad meg az összes többi bolond odakint, nem vagytok más, csak lázadók. Ha
annyi eszem lenne, amennyit az istenek egy halnak adnak, segítenék a Lannistereknek végezni
mindegyikőtökkel!
- Miért nem teszed? - kérdezte az asszony kihívóan.
Lord Walder megvetően felhorkant.
- Lord Tywin, a büszke, a nagyszerű, Nyugat Kormányzója, a Király Segítője, óh, micsoda nagy
ember ő, arany ez, arany amaz, oroszlánok így, meg oroszlánok úgy. Lefogadom, ha túl sok babot
eszik, ugyanúgy ereszti a szelet, mint én, de ő sohasem vallja be ezt, óh, ő aztán nem! Mije van ne-
ki, amitől ilyen felfuvalkodott? Csak két fia és az egyik egy torz kis szörnyeteg. Kiállok vele is fiú
a fiú ellen és nekem még mindig marad tizenkilenc és fél, amikor az övéi meghaltak! - gágogta. -
Ha Lord Tywinnak a segítségemre van szüksége, akkor tolja ide a képét és kérje!
Catelyn csak ezt akarta hallani.
- Én a segítségedet kérem, uram - mondta neki alázatosan. - Az apám, a fivérem, a férjem és a
fiaim is kérik az én hangommal.
Lord Walder az arcába bökött csontos ujjával.
- Nem kellenek a kedves szavak, úrnőm. Kedves szavakat kapok a feleségemtől. Láttad őt? Ti-
zenhat éves, egy kis virágszál és a méze csak az enyém. Fogadni merek, hogy jövő ilyenkorra fiú-
val ajándékoz meg. Lehet, hogy őt teszem meg örökösömnek. A többiek beleőrülnének, nem?
- Biztos vagyok benne, hogy sok fiúval fog megajándékozni.
A lord feje fel-le himbálózott.
- Nemes atyád nem jött el az esküvőre. Én ezt sértésnek tekintem. Még akkor is, ha haldoklik. A
legutóbbi esküvőmre sem jött el. Tudod úgy hív, hogy az Elkésett Lord Frey. Azt hiszi talán, hogy
meghaltam? Nem haltam meg, sőt, megígérhetem neked, hogy túlélem őt, ahogy túléltem az apját
is. A te családod mindig köpött rám, ne is tagadd, ne hazudj, te is tudod, hogy így van. Évekkel ez-
előtt elmentem az apádhoz és házasságot javasoltam a fia meg a lányom között. Miért is ne? Akire
én gondoltam, kedves lány volt és csak egy-két évvel idősebb Edmure-nál, de ha a bátyád nem sze-
reti meg, lett volna másik, akit megkaphatott volna, fiatalt, öreget, szüzet, özvegyet, amit csak akar.
Nem, Lord Hoster Tully hallani sem akart róla. Kedves szavakat kaptam tőle, kifogásokat, de én
egy lánytól akartam megszabadulni.
- A húgod, az meg teljesen bolond. Csak egy évvel ezelőtt történt, nem régebben - Jon Arryn
még mindig a Király Segítője volt -, amikor elmentem a városba megnézni a fiaimat a tornán.
Stevron és Jared már túl öreg a bajvíváshoz, de Danwell és Hosteen sorompóba léptek, Perwynnel
együtt, néhány fattyúm pedig megpróbálkozott a kézitusával. Ha tudtam volna, milyen szégyent
hoznak rám, nem fárasztottam volna magam az utazással. Miért kellett megtennem azt a hosszú
utat, hogy lássam, amint Hosteent kiüti a nyeregből az a Tyrell kölyök? Kérdezem. A fiú feleannyi
idős és Ser Százszorszépnek vagy valami ilyesminek hívják. Danwellt pedig egy jöttment koldus-
lovag ütötte ki! Néha eltűnődöm rajta, vajon az a kettő tényleg az enyém-e. A harmadik feleségem
Crakehall volt, és az összes Crakehall asszony lotyó. Nos, ne is törődj vele, meghalt, mielőtt te
megszülettél volna, miért érdekelne ez téged?
- A húgodról beszéltem. Indítványoztam, hogy Lord és Lady Arryn az udvarnál neveljék két
unokámat és felajánlottam, hogy ideveszem az ő fiukat az Ikrekbe. Talán az én unokáim nem mél-
tók rá, hogy a királyi udvarban mutatkozzanak? Kedves fiúk, csendesek és jól neveltek. Walder

383