Page 390 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
Mit tehettem volna öregen, vakon, erőtlenül? Olyan tehetetlen voltam, mint egy szopós csecsemő,
de mégis mélységes fájdalmat okozott, hogy itt ülök elfeledetten, miközben levágják a fivérem sze-
rencsétlen unokáját, az ő fiát, még a kisgyermekeket is...
Jon döbbenten vette észre a könnyeket az öregember szemében.
- Ki vagy te? - kérdezte halkan, majdnem rettegve.
Fogatlan mosoly jelent meg az ősi ajkakon.
- Csak a Fellegvár egy mestere, akit fogadalma a Fekete Vár és az Éjjeli Őrség szolgálatához
köt. Az én rendemben félretesszük családunk nevét, amikor letesszük az esküt és felöltjük a láncot.
- Az öregember megérintette a mesterláncot, amely ernyedten lógott vékony, hústalan nyakában. -
Az apám Maekar volt, első ezen a néven és az öcsém, Aegon uralkodott utána helyettem. A nagy-
apám Aemon herceg, a Sárkánylovag után nevezett el, aki a nagybátyja volt, vagy az apja, attól
függ, melyik mesének hiszünk. Aemonnak nevezett engem...
- Aemon... Targaryen? - Jon nem akart hinni a fülének.
- Egykor - mondta az öregember. - Egykor. Látod, Jon, valóban tudom... és mert tudom, nem
mondom neked, hogy maradj, sem azt, hogy menj. Magadnak kell meghoznod ezt a döntést, és ne-
ked kell együtt élned vele életed végéig. Ahogy én is tettem.
A hangja suttogássá halkult.
- Ahogy én is tettem...

393