Page 392 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 392

DAENERYS
         berek, amikor megpillantották a lovaik által felvert porfelhőt tapasztott sárfalaik tetejéről. Néhá-
         nyan talán, az ifjabbak és bolondabbak, akik még mindig hittek benne, hogy az istenek meghallgat-
         ják az emberek kétségbeesett imáit, megváltásnak vélték.
            Az út túloldalán egy lány, aki nem lehetett idősebb Danynél, magas, vékony hangon zokogott,
         miközben egy harcos egy halom holttestre lökte és beléhatolt. Más lovasok is leszálltak a nyereg-
         ből, hogy kivárják a sorukat. Ilyen megváltást hoztak a dothrakik a Bárányembereknek.
            A sárkány vére vagyok, emlékeztette magát Daenerys Targaryen, ahogy elfordította az arcát.
         Összeszorította a száját, megkeményítette a szívét és továbblovagolt a kapu felé.
            - Ogo legtöbb lovasa elmenekült - folytatta Ser Jorah -, de még így is legalább tízezer foglyot
         ejtettünk.
            Rabszolgák, gondolta Dany. Khal Drogo lehajtja majd őket a folyó mentén a Rabszolga-öböl
         valamelyik városába. Sírni lett volna kedve, de meggyőzte magát, hogy erősnek kell lennie. Ez a
         háború, így néz ki, ez a Vastrón ára.
            - Mondtam a khalnak, hogy Meereenbe kellene mennie - szólalt meg ismét Ser Jorah. - Ők jobb
         árat fizetnek, mint amit egy rabszolgakereskedő karavánjától kaphat. Illyrio azt írja, hogy tavaly
         pestis tört ki náluk és a bordélyok kétszeres árat fizetnek az egészséges fiatal lányokért, a tíz év
         alatti fiúkért pedig háromszorost. Ha elég gyerek éli túl az utat, az értük kapott aranyon megvásá-
         rolhatjuk a hajókat és embereket bérelhetünk, hogy irányítsák őket.
            Mögöttük a lány, akit éppen erőszakoltak, szívszaggatóan felsikoltott. A hosszú, zokogó jajve-
         székelés egyre csak folytatódott. Dany keményen megmarkolta a gyeplőt és megfordította az ezüst
         fejét.
            - Állítsd meg őket! - parancsolta Ser Jorah-nak.
            - Khaleesi? - a lovag hangja zavart volt.
            - Hallottad, mit mondtam - közölte a lány. - Állítsd meg őket! - Khasához a dothrakik durva
         nyelvén szólt. - Jhogo, Quaro, segítetek Ser Jorah-nak! Nem akarok erőszakoskodást.
            A harcosok döbbenten összenéztek.
            Jorah Mormont közelebb rúgatott hozzá.
            - Hercegnő - mondta neki -, a szíved nemes, de nem érted, mi folyik itt. Ez mindig is így volt.
         Azok a harcosok vérüket ontották a khalért. Most elveszik érte a jussukat.
            A lány még mindig sírt az út másik oldalán. Magas, dallamos hangja ismeretlen volt Dany fülé-
         nek. Az első férfi végzett vele, s most egy másik foglalta el a helyét.
            - Ő egy bárányleány - mondta Quaro dothraki nyelven. - Ő semmi, khaleesi. A lovasok megtisz-
         teltetésben részesítik. A Bárányemberek birkákkal hálnak, ez tudott.
            - Ez tudott - visszhangozta szolgálólánya, Irri.
            - Ez tudott - tette hozzá Jhogo is a magas, szürke csődör hátán, amelyet Drogo ajándékozott ne-
         ki. - Ha a kiabálása sérti a füledet, Khaleesi, Jhogo elhozza neked a nyelvét!
            Előhúzta az arakhját.
            - Nem akarom, hogy baja essék - mondta Dany. - Magamnak akarom. Tégy, ahogy parancsol-
         tam, különben Khal Drogo tudni fog róla.
            - Ai, Khaleesi! - felelte Jhogo és megindult a lovával. Quaro és a többiek követték. A csengety-
         tyűk halkan csilingeltek a hajukban.
            - Menj velük! - utasította Ser Jorah-t.
            - Ahogy parancsolod. - A lovag fürkészőn pillantott rá. - Tényleg a bátyád húga vagy.
            - Viserysé? - a lány nem értette.
            - Nem - válaszolt a lovag. - Rhaegaré - és elvágtatott.
            Dany hallotta Jhogo kiáltását. Az erőszakoskodók röhögtek rajta. Az egyik visszakiabált vala-
         mit. Jhogo arakhja megvillant és a férfi feje legördült a válláról. A nevetés szitkozódásba csapott át
         és a harcosok a fegyvereik után kaptak, de addigra Quaro, Aggo és Rakharo is odaért. Látta, amint
         Aggo az út túloldalára mutat, ahol ő ült az ezüst nyergében. A lovasok hideg fekete szemmel me-
         redtek rá. Az egyik kiköpött. A többiek morgolódva szétszóródtak a lovaik irányában.
            A bárányleányon fekvő férfi eközben zavartalanul lökdöste áldozatát, olyan mélyen belefeled-

                                                                                              395
   387   388   389   390   391   392   393   394   395   396   397