Page 391 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 391

DAENERYS



        Amikor a csata véget ért,  Dany  az  ezüstje  hátán keresztüllovagolt a halottakkal teli mezőn.
     Szolgálólányai és khasának harcosai követték mosolyogva és tréfálkozva egymás közt.
        A dothrakik lovainak patái felszaggatták a  földet, a talajba taposták a rozst és a lencsét, az
     arakhok és a nyilak pedig rettenetes új magot vetettek el a helyükben, vérrel öntözték meg a talajt.
     Haldokló lovak emelték fel a fejüket és nyerítettek felé, ahogy ellovagolt mellettük. Sebesült embe-
     rek nyöszörögtek és imádkoztak. A Jaqqa rhan, a kegyelmes harcosok csapata járkált közöttük ne-
     héz fejszéikkel és fejeket aratott a holtak és a haldoklók között egyaránt. A nyomukban egy csapat
     kislány szaladt és a hullákból kihuzigált nyílvesszőkkel töltötték meg a kosaraikat. Legvégül pedig
     a girhes és kiéhezett kutyák jönnek majd szaglászni, az elvadult falka, amely sohasem maradt el a
     khalasar mögül.
        A birkák pusztultak el legelőször. Ezrével voltak, a tetemeik legyektől feketéllettek és mind-
     egyikből nyílvesszők meredeztek. Dany tudta, hogy ez Khal Ogo lovasainak a műve, mert Drogo
     khalasarjának egyetlen harcosa sem volt olyan ostoba, hogy birkákra pocsékolja a nyilait, amikor
     voltak még pásztorok is, akiket meg kellett ölni.
        A város lángolt. A sűrű fekete füst kavarogva szállt a könyörtelen kék ég felé. Szárított sárból
     emelt falak romjai alatt lovasok nyargaltak ide-oda és hosszú ostoraikat lengetve kiterelték a túl-
     élőket a füstölgő romok közül. Ogo khalsarjának asszonyai és gyermekei komor büszkeséggel lép-
     deltek még a vereségben és a fogságban is. Most már rabszolgák voltak, de nem látszott rajtuk,
     hogy félnének. A városi néppel más volt a helyzet. Dany sajnálta őket. Emlékezett rá, mi a rettegés.
     Anyák botorkáltak előre  üres, halott arccal, maguk után vonszolva zokogó gyermekeiket. Csak
     egy-két férfi volt közöttük, nyomorékok, gyávák és nagyapák.
        Ser Jorah azt mondta, hogy ennek az országnak a népe Lhazareennak nevezi magát, a dothrakik
     azonban haesh rakinak, vagyis Bárányembereknek hívják őket. Dany régen dothrakinak nézte vol-
     na őket, mert nekik is ugyanolyan rézszínü bőrük és mandulavágású szemük volt. Most már ide-
     gennek látta őket, zömöknek és lapos arcúnak, természetellenesen rövidre nyírt fekete hajjal. Juho-
     kat tenyésztettek, zöldségeken éltek és Drogo elmondta neki, hogy a folyókanyarulattól délre van a
     hazájuk. A dothraki tenger nem volt alkalmas birkatenyésztésre.
        Dany megpillantott egy fiút, amint nekiiramodik és a folyó felé rohan. Az egyik lovas elvágta az
     útját és megfordulásra kényszerítette, a többiek pedig ide-oda terelgették az arcára mért ostorcsa-
     pásokkal. Az egyik mögötte lovagolt és addig korbácsolta a fenekét, míg a combjait elborította a
     vér. Egy másik elkapta a bokáját az ostorszíjjal és kirántotta alóla a lábát. Amikor pedig a fiú már
     alig vonszolta magát a földön, megunták a játékot és egy nyílvesszőt röpítettek a hátába.
        Ser Jorahval a szétzúzott kapun kívül találkozott. Sötétzöld kabátot viselt a páncélja fölött. Pán-
     célkesztyűje, lábszárvédője és sisakja sötétszürke acélból készült. A dothrakik gyávának gúnyolták,
     amikor felöltötte a páncélt, a lovag azonban sértéseket köpött vissza a képükbe. A vita tettlegessé-
     gig fajult, kard csattant arakhon és a lovas, akinek a legnagyobb volt a szája, ott vérzett el a hely-
     színen.
        Ser Jorah felemelte lapos sisakja rostélyát, ahogy feléje lovagolt.
        - Hatalmas férjed a városon belül vár rád.
        - Drogo nem sérült meg?
        - Csak néhány karcolás - felelte Ser Jorah. - Semmi jelentős. Két khallal végzett a mai napon.
     Először Khal Ogóval, majd a fiával, Fogóval, aki akkor lett khal, amikor Ogo elesett. A vérlovagjai
     levágták a csengettyűket a hajából, s most Khal Drogo minden lépése hangosabban csilingel, mint
     azelőtt bármikor.
        Ogo és a fia a férje mellet ültek a magas padon a névadó lakoma alatt, amikor Viseryst megko-
     ronázták, de az még Vaes Dothrakban volt, a Hegyek Anyja tövében, ahol minden lovas testvére a
     másiknak, és a vitákat félreteszik. Idekint a fűben más volt a törvény. Ogo khalasarja éppen a vá-
     rost támadta, amikor Khal Drogo rajtaütött. A lány eltűnődött, vajon mit gondolhattak a Bárányem-

                                                                                          394
   386   387   388   389   390   391   392   393   394   395   396