Page 90 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA
- Ser Ilyin gyakran engem is megrémít, drága hölgyem. A külseje tényleg ijesztő.
- Kell is, hogy az legyen! - a királyné leereszkedett a lépcsőn. A bámészkodók tömege szétvált,
hogy utat engedjenek neki. - Ha az aljasok nem félik a Királyi Igazságszolgáltatást, rossz embert
helyeztetek a tisztségbe.
Sansa végre szóhoz jutott.
- Akkor a megfelelő embert választottátok, Felség! - mondta és a körülötte állók nevetésben tör-
tek ki.
- Jó beszéltél, gyermekem - szólalt meg a fehér öreg. - Ahogyan az Eddard Stark leányához il-
lik. Van szerencsém ismerni téged, bármilyen ritkák is találkozásaink. Ser Barristan Selmy vagyok
a Királyi Testőrségből. - Meghajolt.
Sansa ismerte ezt a nevet, s most újra visszatért minden udvariasság, amit Septa Mordane taní-
tott neki az esztendők során.
- A Királyi Testőrség Parancsnoka - mondta -, valamint Robert királyunk és őelőtte Aerys
Targaryen tanácsadója. Engem ért a megtiszteltetés, jó lovag. A dalnokok még a messzi északon is
dicsérik a Bátor Barristan tetteit.
A zöld lovag megint nevetett.
- Öreg Barristant akartál mondani? Ne hízelegj neki túlságosan, gyermekem, mert elég nagyra
tartja magát anélkül is! - Elmosolyodott. - Most pedig, farkasleány, ha engem is meg tudsz nevezni,
el kell ismernem, hogy valóban Segítőnk lánya vagy.
Joffrey megmerevedett mellette.
- Vigyázz, hogy beszélsz a jegyesemmel!
- Tudom a választ - vágta rá gyorsan Sansa, hogy lecsillapítsa hercege haragját. A zöld lovagra
mosolygott. - Sisakodat arany agancsok ékesítik, uram. A szarvas a királyi ház jelvénye. Robert ki-
rálynak két fivére van. Te ifjú korodból ítélve csak Renly Baratheon lehetsz, Viharvég ura, a király
tanácsadója, tehát így nevezlek meg.
Most Ser Barristan kuncogott.
- Ifjú korából ítélve csak egy ugrándozó majom lehet, én tehát így nevezem meg.
Hatalmas nevetés tört ki, amelyben maga Lord Renly vitte a prímet. A néhány perccel ezelőtti
feszültség eltűnt, s Sansa kezdte biztonságban érezni magát... míg Ser Ilyn Payne vállával félre nem
tolt két embert és meg nem állt előtte mosolytalan arccal. Egy szót sem szólt. Lady fogai előbuk-
kantak és morogni kezdett mélyen, fenyegetően, de Sansa ezúttal kezének gyengéd érintésével el-
hallgattatta.
- Sajnálom, ha megbántottalak, Ser Ilyin! - mondta neki.
Várta a választ, de az nem érkezett. Ahogy a hóhér ránézett, sápadt, színtelen szemei mintha le-
hántották volna róla a ruhát, aztán a bőrt, mezítelenül hagyva előtte a lelkét. A férfi szó nélkül sar-
kon fordult és elment.
Sansa nem értette. A hercegre nézett.
- Valami rosszat mondtam, Felség? Miért nem beszél velem?
- Ser Ilyn nem volt valami beszédes az utóbbi tizennégy évben - jegyezte meg Lord Renly ra-
vasz mosollyal.
Joffrey gyűlöletes pillantást vetett a nagybátyjára, majd megfogta Sansa kezét.
- Aerys Targaryen forró fogókkal tépette ki a nyelvét.
- A pallosával azonban annál ékesebben beszél - mondta a királyné -, hűsége birodalmunk iránt
pedig megkérdőjelezhetetlen. - Méltóságteljesen elmosolyodott és így folytatta: -Sansa, a jó taná-
csosoknak és nekem beszélnünk kell, mielőtt a király visszatér atyáddal. Attól tartok, el kell halasz-
tanunk a Myrcellával töltött napodat. Kérlek, tolmácsold kedves húgodnak bocsánatkérésemet!
Joffrey, lennél olyan kedves és szórakoztatnád a vendégünket ma este?
- A legnagyobb örömmel, Anyám - felelte Joffrey igen hivatalosan. Karon fogta Sansát, elvezet-
te a kerekes háztól, s a lány lelke szárnyalni kezdett. Egy egész nap a hercegével! Rajongó pillan-
tást vetett Joffreyra. Olyan lovagias, gondolta. Ahogy megmentette őt Ser Ilyntől és a Vérebtől,
nos, az éppen olyan volt, mint a balladákban, amikor Tükörpajzsú Selwyn megmentette Daeryssa

93