Page 93 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
a csapást Oroszlánfoggal és a lány törött botja kirepült a kezéből. A tarkója csupa vér volt, a szemei
pedig izzottak. Sansa sikított.
- Ne, ne, hagyjátok abba, hagyjátok abba mindketten, kárt tesztek egymásban! - de senki sem
hallgatott rá. Arya felkapott egy követ és Joffrey feje felé hajította, helyette azonban a lovat találta
el. A pej felágaskodott és elvágtatott Mycah után. - Hagyjátok abba, ne csináljátok, hagyjátok ab-
ba! - kiabálta Sansa. Joffrey Arya felé suhintott és trágárságokat üvöltött, szörnyű, mocskos szava-
kat. Arya szaladni kezdett, most már ijedten, de Joffrey utána vetette magát, az erdő felé kergette és
egy fához szorította. Sansa nem tudta, mitévő legyen. Tehetetlenül figyelte őket, könnyei majdnem
teljesen elvakították.
Ekkor egy szürke folt suhant el mellette, s Nymeria hirtelen ott termett, ugrott és állkapcsa ösz-
szezárult Joffrey kardtartó kezén. A penge kiesett a fiú kezéből, ahogy a farkas leütötte a lábáról. A
fűben henteregtek, a farkas vicsorgott és tépte a fiút, aki fájdalmában eszelősen kiáltozott.
- Szedjétek le rólam! - üvöltötte. - Szedjétek le!
Arya hangja ostorcsapásként csattant.
- Nymeria!
A rémfarkas elengedte Joffreyt és Arya mellé húzódott. A herceg nyöszörögve hevert a fűben,
sérült karját szorongatva. Inge átázott a vértől. Arya megszólalt:
- Nem bántott... nagyon - felvette Oroszlánfogat és megállt a herceg felett, két kézzel szorítva a
kardot.
Joffrey ijedt nyüszítést hallatott, amikor felnézett rá.
- Ne - suttogta -, ne bánts! Megmondom az anyámnak.
- Hagyd békén! - kiabált a húgára Sansa.
Arya megpördült és a levegőbe hajította a kardot, testének teljes súlyát beleadva a dobásba. A
kék acél megcsillant a napfényben, ahogy a kard pörögve szállt a folyó felé. Belecsapódott a vízbe
és egy csobbanással eltűnt. Joffrey felnyögött. Arya futva megindult a lova felé, Nymeriával a sar-
kában.
Miután elmentek, Sansa Joffrey herceghez lépett. A szemei csukva voltak a fájdalomtól és szag-
gatottan lélegzett. Sansa melléje térdelt.
- Joffrey - zokogta. - Óh, nézd, mit tettek, nézd, mit tettek! Szegény hercegem! Ne félj, elvágta-
tok a kunyhóba és hozok neked segítséget. - Gyengéden kinyújtotta a kezét és félresöpörte a lágy,
szőke hajat.
A fiú szemei kinyíltak és rámeredtek. Semmi más nem látszott bennük, csak a színtiszta gyűlö-
let, csak a leggonoszabb megvetés.
- Akkor menj! - köpte felé. - És ne nyúlj hozzám!

96