Page 95 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Roberthez szólt, de Cersei Lannister válaszolt.
- Hogy merészelsz ilyen hangnemben szólni a királyodhoz?
Erre a király is megmozdult.
- Csend, asszony! - förmedt rá. Kihúzta magát ültében. - Sajnálom, Ned. Nem akartam meg-
ijeszteni a lányt. Az tűnt a legjobb megoldásnak, ha egyenesen idehozzuk és gyorsan túlesünk a
dolgon.
- És mi lenne az a dolog? - Ned hangja fagyosan csengett.
A királyné előrelépett.
- Nagyon jól tudod, Stark! A lányod megtámadta a fiamat. Ő és a henteslegénye. Az a bestia pe-
dig le akarta tépni a karját!
- Ez nem igaz! - mondta Arya hangosan. - Csak egy kicsit megharapta. Bántotta Mycah-t.
- Joff elmondta nekünk, mi történt - felelte a királyné. - Te és a henteslegény botokkal ütöttétek,
te pedig ráuszítottad a farkasodat!
- Nem így történt - mondta Arya, megint közel a síráshoz. Ned a vállára tette a kezét.
- De igen! - kiáltotta Joffrey herceg. - Mindnyájan rám támadtak, ő pedig bedobta Oroszlánfogat
a folyóba! - Ned észrevette, hogy rá sem pillantott Aryára, miközben beszélt.
- Hazug! - kiabálta Arya.
- Fogd be a pofád! - üvöltötte vissza a herceg.
- Elég! - mennydörögte a király és felemelkedett a székéből. A hangja tompa volt az ingerült-
ségtől. A terem elcsendesedett. Vastag szakálla mögül haragosan Aryára meredt. - Most, gyerme-
kem, elmondod nekem, mi történt. Az egészet és az igazat. Nagyon súlyos bűn egy királynak ha-
zudni. - Majd a fiához fordult. - Amikor befejezte, te következel. Addig fékezd a nyelvedet!
Ahogy Arya belekezdett a történetbe, Ned hallotta, hogy az ajtó kinyílik mögötte. Hátrapillan-
tott és látta, amint Vayon Poole belép Sansával. Csendesen álltak a csarnok végében, mialatt Arya
beszélt. Amikor ahhoz a részhez ért, amikor Joffrey kardját a Három Folyóba hajította, Renly
Baratheon nevetni kezdett. A király felmordult:
- Ser Barristan, vezesd ki a fivéremet a teremből, mielőtt megfullad!
Lord Renly úrrá lett a jókedvén.
- A fivérem túl kedves hozzám. Magam is megtalálom az ajtót - meghajolt Joffrey felé. - Talán
később elmeséled majd nekem, hogyan volt képes egy kilencéves lány, aki akkora, mint egy pat-
kány, lefegyverezni téged egy seprűnyéllel és belehajítani a folyóba a kardodat. - Mikor az ajtó be-
csukódott mögötte, Ned még hallotta, hogy hozzáteszi: - Oroszlánfogat. - És megint röhögött.
Joffrey herceg sápadtan kezdett bele saját, igencsak eltérő változatába a történteket illetően.
Amikor a fia befejezte, a király nehézkesen felállt a székből. Látszott rajta, hogy szívesebben lenne
valahol máshol.
- Most mi a hét poklot kezdjek ezzel? A fiú így mondja, a lány amúgy.
- Nem csak ők voltak jelen - mondta Ned. - Sansa, gyere ide! - Ned hallotta az ő verzióját aznap
éjjel, amikor Arya eltűnt. Ő tudta az igazságot. - Mondd el nekünk, mi történt!
Idősebb lánya habozva lépett előre. Fehérrel díszített kék bársony volt rajta, nyakán ezüstlánc.
Dús, aranybarna haját fényesre kefélte. Húgára, majd a hercegre pillantott.
- Nem tudom - mondta könnyes szemmel. Úgy tűnt, mindjárt elrohan. - Nem emlékszem. Min-
den olyan gyorsan történt, nem láttam...
- Te rohadt! - sikította Arya. Nyílként repült a nővérének, ledöntötte a földre és püfölni kezdte. -
Hazug, hazug, hazug, hazug!
- Arya, hagyd abba! - kiáltotta Ned. Jory lehúzta a rugdalózó lányt a nővéréről. Sansa sápadt
volt és remegett, ahogy Ned talpra állította. - Megsérültél? - kérdezte, a lány azonban Aryára me-
redt és úgy tűnt, nem hallja.
- A lány ugyanolyan vad, mint az a piszkos állata! - sziszegte Cersei Lannister. - Robert, azt
akarom, hogy büntesd meg!
- Hét pokol! - szitkozódott a király. - Nézz rá, Cersei! Csak egy gyerek. Mit akarsz tőlem, kor-
bácsoljam végig az utcákon? A fenébe is, a gyerekek csetepatéja. Vége. Nem esett maradandó kár.

98