Page 94 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

- Megtalálták, uram!
Ned gyorsan felpattant.
- A mieink vagy a Lannisterek?
- Jory volt az - felelte az intézője, Vayon Poole. - Nem esett baja.
- Hála az isteneknek! - sóhajtott fel Ned. Az emberei már négy napja kutattak Arya után, de a
királyné emberei is vadásztak rá. - Hol van? Mondd meg Jorynak, hogy azonnal hozza ide!
- Sajnálom, uram - felelte Poole -, de a kapunál álló őrök a Lannisterek emberei, és tájékoztatták
a királynét, amikor Jory behozta. Azonnal a király elé vitték...
- Az az átkozott nőszemély! - szitkozódott Ned és hatalmas léptekkel megindult az ajtó felé. -
Keresd meg Sansát és hozd őt is a fogadóterembe! Szükség lehet a vallomására - izzó haraggal sie-
tett le a torony lépcsőjén. Az első három napon maga vezette a keresést és jóformán egy órát sem
aludt, mióta Arya eltűnt. Ma reggel olyan bánatos és elcsigázott volt, hogy alig állt a lábán, most
azonban feltört benne a harag, ami új erőt öntött belé.
Emberek szólították meg, ahogy átviharzott a vár udvarán, de Ned ügyet sem vetett rájuk sietté-
ben. Legszívesebben futott volna, de még mindig a Király Segítője volt, s egy Segítőnek meg kell
őriznie a méltóságát. Magán érezte a követő szemeket és hallotta a fojtott hangokat, amelyek azt ta-
lálgatták, mit fog most tenni.
A vár egy szerény erősség volt félnapi lovaglásra délre a Három Folyótól. A királyi csapat a
kastély urának, Ser Raymun Darrynak hívatlan vendégeként beköltözött, miközben Aryát és a hen-
teslegényt a folyó mindkét partján keresték. Nem voltak szívesen látott vendégek. Ser Raymun a
király békéjében élt, a családja azonban Rhaegar sárkányzászlaja alatt harcolt a Három Folyónál,
három idősebb fivére ott esett el, s ezt sem Robert, sem Ser Raymun nem felejtette el. A kastély-
ban, ahol a király, Darry, a Lannisterek és a Starkok emberei zsúfolódtak össze egy nélkülük is elég
szűk helyen, a feszültség súlyosan nehezedett mindenkire.
A király kisajátította Ser Raymun fogadótermét, s Ned itt talált rájuk. A szoba már tele volt,
amikor berontott. Túlságosan is tele, gondolta. Ő és Robert négyszemközt, lehet, hogy barátságo-
san is el tudták volna intézni az ügyet.
Robert Darry magas székébe süppedt a helyiség távolabbi végében. Az arca zárkózott és komor
volt. Cersei Lannister és a fia mellette álltak. A királyné keze Joffrey vállán nyugodott. A fiú karját
még mindig vastag selyemkötés borította.
Arya a terem közepén állt, Jory Casselt leszámítva egyedül. Minden szem őrá szegeződött.
- Arya! - kiáltotta neki hangosan Ned. Odament hozzá. Csizmái alatt tompán döngött a kőpadló.
Amikor a lány meglátta, felkiáltott és sírva fakadt.
Ned fél térdre ereszkedett mellette és a karjaiba zárta. A kislány reszketett.
- Sajnálom - sírdogált. - Sajnálom, sajnálom!
- Tudom - mondta neki a férfi. Arya olyan kicsi volt a karjai közt, nem több egy vézna kislány-
nál. Nehéz volt megérteni, hogyan okozhatott ennyi bajt. - Nem esett bajod?
- Nem - arca piszkos volt, s könnyei rózsaszín nyomot hagytak rajta. - Egy kicsit éhes vagyok.
Ettem egy kevés bogyót, de nem volt semmi más.
- Nemsokára megetetünk - ígérte Ned. Felemelkedett, hogy szembenézzen a királlyal. -Mit je-
lentsen mindez?
Tekintete végigpásztázta a termet, baráti arcokat keresve. A saját emberei közül azonban keve-
sen voltak jelen. Ser Raymun Darry ügyelt az arckifejezésére. Lord Renly szája sarkában mosoly
bujkált, ami bármit jelenthetett, az öreg Ser Barristan pedig szigorúan nézett. A többi mind a
Lannisterek embere volt, tehát ellenséges. Az egyetlen nagy szerencséjük az volt, hogy mind Jaime
Lannister, mind pedig Sandor Clegane hiányzott, mivel a folyótól északra vezették a keresést. -
Miért nem tájékoztattak róla, hogy megtalálták a lányomat? - kérdezte fenyegetően. - Miért nem
hozták azonnal hozzám?

97